Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - SZEMLE - Ambrus Lajos: Bálint Tibor: Zarándoklás a panaszfalhoz
nek és hierarchiának. Hallatlan szuggesztlvitással idézik meg a bel- és a külváros hangulatát, ámde nem jelölnek ki biztos pontokat a tájékozódáshoz. Némelykor a legtapinthatóbb realitás jellemző reájuk, többnyire azonban a valóságos és a fiktív közt lebegnek, már-már ellegendásulván. Az időélményben is hasonló kettősséget érzékelhetünk. Miközben — a visszatérő helyszínek és a többá-kevásbá tisztázatlan személyazonosságú alakok okán — gyűrűző, körkörös az időkezelés, mind határozottabban rajzolódik elénk a linearitás, a múltból a jelenbe törekvő elképzelés tendenciája. A szerepváltás, az értékvesztés folyamata a térben is, de légióként az időben válik szemlálhetővé. Megannyi „regényszerűtlen”, a hagyományos gyakorlatot módosító avagy félretoló elem és eljárás! Ámde a maga módján totalitásra tör (s meg is teremti a teljességet) Mándy könyve is, s a regénytechnika obiigát alkotórészeinek és fogásainak hiányáért bőséggel kárpótolnak a korszerű, együttalkotásra ösztönző gesztusok és megoldások s a műből kihangzó sugallatok. Sokban azonos (vagy hasonló) A Trafik a korábbi Mándy-művek világával. Régről ismert szereplők (az apa, a fiú, Köves tábornok stb.) bukkannak föl ismét, egész sorsokat rejtegetnek a szituációk, a tudat- és monológmetszetek, emberi kapcsolatok, a múlt képei költöznek itt is a tárgyakba, s folyvást érzékeljük a csodát, amelyről verset írt Babits hajdanán: „Sunt lacrimae rerum ... Ezúttal is lenyűgöz a szerző ellenpontozó készsége, auktoriálist, perszonálist és énformát utánozhatatlanul vegyítő előadásmódja, a lélek mélyrétegeit feltáró asszociációs gyakorlata. Hányféle hangulat megidézésére képes, mily fölényes biztonsággal üti le a gyilkos tárgyilagosság, az ellágyult elégia, a groteszk, a persziflázs hangjait — számtalan variációjukról nem is szólván. Jelen vannak most is a kedvelt nominális szerkezetek, a rövid, kattogó, az atomizáltság élményét hangzásukban is rögzítő mondatok. Függetlenül mindettől A Trafik nem parafrázis, hanem öntörvényű világ. Faludi Ferenc A pipáról ina az első magyar szonettet. Reviczky egy füstté enyésző „cigaret”-ben tárgyiasította a maga bágyadtan merengő életfilozófiáját. Mándy Iván új könyve a Trafik mitológiája, históriája és metafizikája egyszersmind. (Magvető Könyvkiadó, 1979.) LÖRINCZY HUBA Bálint Tibor: Zarándoklás a panaszfalhoz Sztálin generalisszimus halálának évében zárul Bálint nagy sikerű regényének, a Zokogó majomnak eseményszála. Az a mű, amely a romániai magyar regény megújulását készítette — segítette, de egyben az a regény is, amely intranzigens elkötelezettséggel tett hitet a történelem alatt tenyésző, belőle kimaradt emberi közösség mellett. Az 1969-ben megjelent regény folytatásaként született meg a Zarándoklás a panaszfalhoz, az új és rokonszenves vállalkozás, s a mű a Sztálin halála utáni, nem kevésbé keserves évek világába kalauzolja az olvasót. „Eleinte ki akartam kerülni ezt a nehéz, ellentmondásos korszakot, az ötvenes évek derekát, amikor a napot gyakorta elfödte egy-egy égig nyújtózkodó személy árnyéka. De végül az a meggyőződés lendített át a töprengő tétlenségen, hogy az író nem lehet csupán a felhőtlen idők krónikása ”— nyilatkozta a szerző egy interjúban, és hogy vállalkozása lépésről lépésre, fejlődésről fejlődésre mennyivel jut túl a félig kimondott igazságok útvesztőin, a szavak torzításain és milyen pontosan mutatja be — Illyés megjelölésével élve — a „fogoly vagy s egyben foglár” dichotómiájú kort, ezt szeretnénk a mű segítségével bemutatni. Élhetetlen hősök szerepelnek az Egy élhetetlen család kálváriája alcímmel ellátott Zokogó majomban, pedig ezek az emberek „nagyon is életrevalók volnának, ha 61)8
