Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - MŰVÉSZET - Major Máté: Sugár Andor emlékkiállítása Szombathelyen
művészet MAJOR MÁTÉ Sugár Andor emlékkiállítása Szombathelyen* Hat évvel ezelőtt — 1973. április 27-én — is én nyitottam meg Sugár Andor, felejthetetlen barátom, kiállítását születésének hetvenedik fordulóján, Budapesten, a Nemzeti Galériában. (Ez volt a negyedik emlékkiállítás halála után — életében, önállóan, egyetlen egyszer mutatkozhatott be: 1938-ban, a Tamás Galériában, szicíliai képeivel.) Ma már ő is túl lenne a háromnegyed évszázados jubileumon, és mi, társai a mozgalomban és az egykori Szocialista Képzőművészek Csoportjában, a kevés élő. közeledünk vagy már túl is léptünk az életkorok eme — ritkán elérhető — magaslatán. Ha valaki egy eltávozott művészről, egy lezárt életműről egyszer — ha csak egy kiállítási megnyitóban is — elmondta többé-kevésbé szubjektív-objektív véleményét, hat év múlva sem tud lényege szerint mást mondani, természetesen annak figyelem- bevételével, hogy az emlékező érzelmi töltése időközben valószínűleg növekedett, fogalmazni tudása pedig talán továbbcsíszolódott. Sugár Andor mindössze negyvenegy éves volt, amikor 1944 tavaszán elhurcolták, és megölték. Azóta negyedfél évtized telt el, ez pedig az évek számával eléggé nem is jellemzett, nagy történelmi idő. Ma hetvenhat éves lenne, tehát még itt is dolgozhatna közöttünk. Pályájának nagyobb; művészetének nyilván fejletteb, érettebb részét csak a felszabadulás után, az elmúlt idők művészetpolitikai buktatóin is átvergődve futhatta volna be, végső fokon olyan társadalom körülményei között, melynek eljöveteléért egész fiatalságában harcolt, s melyért végül is úgy adta életét, hogy a harc sikerének elégtételéből semmit sem kapott. Persze, hogy mivé lehetett volna, mit alkothatott volna művészetében; olyan kérdések magunkhoz, amire egyikünk sem tudhat választ adni. Nekünk abból kell Sugár Andor művészetét megítélni, amit festményeiben és grafikáiban örökül hagyott ránk. Ezt a megítélést 1974-ig csak az említett önálló és egyes csoportos kiállítások közül néhánynak ismertetésében, ,kritikájában, s egy-két összefoglaló írásban, jórészt a Szocialista Képzőművészek Csoportja művészi és politikai értékelésének keretében tették meg az ehhez nálam nyilván jobban értők. Végre 1974-ben megjelent egy kis monográfia is róla és művészetéről, a Corvina „A művészet kiskönyvtára” sorozatában Oelmacher Anna és Theis- ler György tollából. Ha most ezek közül nem a legutolsót, hanem Rabinocszky Máriusz egy közbülső írását — mely Sugár Andor első emlékkiállításáról a Magyar Művészetben jelent meg (1945. III. sz. 144. old.) újból idézem, azért van, mert kitűnő értékelése a piktúrának. * Megnyitóként elhangzott 1979. május 25-én Szombathelyen, a Forradalmi Múzeumban 693
