Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Osztojkán Béla: Felszállnak egyszer a madarak (elbeszélés)
Senki sem mozdult. A fehérbe öltözött ember ekkor megkérdezte: — Ki lép be elsőnek? Az asszony meg akarta fogni a férfi kezét. Vele akarta átlépni a küszöböt. Meglepetésére azonban csak idegeneket talált maga mellett. Amikor egyedül belépett, fűrészelő hang ütötte meg a fülét. Ezt követően tompa reccsenést hallott; a terem közepén ideiglenesen fölállított hússzínű márványasztal mellett a holttest fölött idős boncorvos hajladozott: éppen befejezte a koponyanyitást. „Elszökött — gondolta az asszony. — Nem mert bejönni.” — Tekintetével ismét a férfit kereste, de a fehérre változó fiatal arcok mellett csak néhány felnőtt arcát látta. — Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy szeretettel köszöntsem magukat — kezdte az orvos, és gumikesztyűs kezéről leöblítette az előbbi művelet során odatapadt szenyeződést. — Csupán azt mondhatom, ki-ki tetszése szerint helyezkedjen el. — Rövid pengéjű, fanyelű kést vett a kezébe. Aztán — mert látta, hogy mindenki der- medten áll, megköszörülve a torkát így folytatta: — Az lesz a legjobb, ha kört írnak le körülöttem és az asztal körül, hogy amikor szólok, körbe tudjanak járni. így mindenkinek mutathatok egy-két fontos dolgot. — A gumislagból csordogáló vízzel ezután végiglocsolta a holttestet, mellkasától a szeméremdombjáig. Az asszony a látvány miatt egy percre megfeledkezett a férfiről. A boncorvosi fürkészte. Az orvos — termetével és mozgásával — nem sokat árult el magáról. Az ilyenkor szokásos öltözék eltakart belőle mindent. Csupán homlokának kis részét, valamint a szemét, szemöldökét, és kiugró orrnyergét láthatta az asszony. Hangja azonban mindennél árulkodóbb volt: a szájmaszkon átszűrődő szavak az érzékeny fülek számára — amint ezt az asszony gondolta —, nemcsak azt árulták el róla, hogy a testnek kiváló ismerője, hanem azt is, amit kevesen tudnak hasonlóképpen ezen a világon: ismerni az emberi testnek lélektani mozgását, szertelen, de nagyon pontos működését, mintha ő teremtette-formálta volna, és akibe szájon át ő lehelt lelket is, ami nélkül nem ember az ember, ami nélkül boncasztalra kerül, mert vissza kell adnia mindent. A hallgatóság lélegzet-visszafojtva figyelte az orvos mozdulatait. Az asszony — maga sem tudta miért — belé akart fogódzkodni valamibe, de aztán riadtan kapta vissza a kezét, mintha a teremben minden tárgy hullaérintésű, hullával összefüggő lett volna. Az orvos végignézett a termen: — Igazságügyi orvosszakértő vagyok — mondta. — Az a feladatom, hogy megállapítsam az itt látható férfi holttest elhalálozásának okát és idejét. Szombaton reggel szállították be; a Petty utca és a Hársfa utca sarkán találtak rá. Körülbelül harminc-harmincöt órája halott. Amint látják, külsérelmi nyomok nincsenek rajta. A vérkép-vizsgálat sem mutatott mérgezési nyomokat. Ismeretlen egyelőre a holttest kora és személyazonossága is. Ruhájának zsebében két gyűrött postabélyeget és három lyukas pénzdarabot találtak. A pénzérmék feliratai lekoptak. Emberi vérnek a nyomait fedezték fel rajta. A kopásban feltehetően a maró hatású vársavó a ludas. Csak bonyolult eljárások alapján mutatható ki, milyen pénznemről van szó. Amennyiben vizsgálataim alapján az derülne ki, hogy gyilkosság történt, az érmék megvizsgálása a továbbiakban a rendőrhatóság dolga. Hadd tegyem még hozzá, a postabélyegek francia eredetűek, de mint érdekességet még megemlítem: BUDAPEST feliratú postabélyegző olvasható le róluk. A nyitott koponya felől vércsíkok ereszkedtek a mélyedéses márványasztal lefolyójához. Az orvos a gumislaggal újra tisztára mosta az asztalt, majd folytatta: — Mint mondtam, a holttesten semmiféle sérülési nyom nem látható. De mert tudni akarom, mi okozta körülbelül harminc-harmincöt órával ezelőtt a halált, föl kell nyitnom — a koponyához hasonlóan, amely egyébként az agyvelővel együtt sértetlen — az egész testet. — A kése hegyét ezután a holttest gégéjére tette. Ettől a mozdulatától a hallgatóság felől, mindjárt az első sorból, tompa, hörgésszerű nyögés hallatszott. — Valaki rosszul van? — az orvos fölemelte a fejét. Senki sem válaszolt. Az arcok fehérek, riadtak voltak. Az ablakok előtt, kívül 6K9
