Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Péntek Imre: Bóni és Jóni (groteszk játék)
JEGYARUS: Fehérből, vagy vörösből kéreti ? JÚNI: Nézze csak! Ez egy húszas. Talán rosszul adott vissza. JEGYÁRUS: Kizárt dolog, az nem létezik. Az én prakszisomban ilyesmi nem fordul elő. Nálam mindig minden rendben van. Jöhetnek az ellenőrök, én nyugodt vagyok. JÖN1: Érdekes. Akárhogy nézem, ez húszas. Mégpedig az előbb fölváltotta, és visszaadott egy tízest, meg az aprót. És most. .. Nem értem. Egész biztos, hogy nem téved? JEGYÁRUS: Bár szemüveget viselek, ez ne tévessze meg. Valamikor részt vettem a sportlövő világbajnokságon. JÖNI: Ne mondja! Mint versenyző? JEGYÁRUS: Mint büfés. De azért még lehet jó a szemem. JÖNI: Akkor bele kell nyugodnunk. Ismét egy húszassal fizetek. Ha nem veszi sértésnek, meg is hívom egy körre. Remélem nincs kifogása ellene? JEGYÁRUS: Akkor melyikből? JÖNI: Én a fehéret jobban kedvelem, ha már választhatok. JEGYÁRUS: Nekem a vörösvérsejt- jeimmel van baj. Valahogy elfogytak mostanában. Fel is írta az orvos a pirosat. Nincs kifogásom ellene. (Fröcs- csöt készít) JÖNI: Na, isten, isten ... (isznak). (Csönd.) JÖNI: Hát ez pokolian jól esett. Annyi por után, amit nyeltünk. Mintha újjá születtem volna. Hiába okos ember volt az a Noé. JEGYÁRUS: Az bizony. JÖNI: Aztán mondja, hogy is van ez a kása-hegy-dolog? Nem tetszik nekem, ez a rágás. Az ember a pofájával nyomul előre a kásába ... Nagyon eredeti, de nekem, tudj isten, nem tetszik. Valahogy nem szimpatikus. Mintha említette volna, hogy esetleg másképp is ... JEGYÁRUS: Hát nézze, barátilag megsúgom, ide jobbára csak amatőrök járnak. Lelkes idealisták. Részemről nein hiányzik a megértés problémáik iránt, nem, ezt nem lehet mondani. Az a bajuk, hogy olvastak valamit, aztán gyerünk, nekiesnék, mint ákdt seggbelőttek. Gyerünk, há-há! Megkeressük, megtaláljuk. Átrágjuk. Addig rágjuk, míg tart a készlet. Kész. Nincs érzékük az árnyalatokra. Jó, rendben van, rágjuk át. De! Csak úgy, minden bevezetés nélkül, körültekintés nélkül, szervezés nélkül! Hát ezt azért nem lehet csinálni. A szomorú az, ha rádöbbennek, hogy nem ilyen egyszerű a kérdés, akkor rögtön pánikba esnek, hisztérikus jelenetet rendeznek... Láthatta mit művelt velem. Egy nyugdíjassal. Akit ide állítottak. Rajtam akarja kitölteni a bosszúját? JÖNI: Éreztem, mindig éreztem én. Persze, a nagy szavak, szólamok elkábítják az embert. Nem lehet elég óvatos. JEGYÁRUS: A maga barátja, appar- don, ismerőse... JÖNI: Azt hiszem, mondhatjuk így. JEGYARUS: ... is effajta megszállott rögeszmés. Valamit a fejébe vesz, és abból nem enged akkor sem, ha bele- döglik. JÖNI: Milyen igaza van. Képzelje, egyszer ez a marha ... Otthagyatta velem a pacalt. Szabályosan kirángatott abból a finom, meleg kiskocsmából. Csend, tisztaság, fehér abroszok. S a pincérnő, ilyen husika ... Ez a futó bolond ... JEGYÁRUS: Hamar kikészülnek. Hamarabb, mint gondolná. JÖNI: Mégis más, ha az ember elegánsan befűzött cipővel jár a világban, mégis más. Még kettőre futja. Lemosom az út porát. Micsoda út volt... Jobb nem beszélni róla. JEGYÁRUS: (csinálja a fröccsöt): mint gondolná ... Ez a maga barát... akarom mondani ismerőse, hamarosan megjelenik. Fogadni is mernék, hogy nem bírja soká. Volt már példa erre. Majd magát okolja a szerencsétlen. Őrjöng. Nem ízlik neki a kása. Ami azt illeti, egy első osztályú étteremben, valószínű nem találnák fel. De hát ekkora hegyet összehordani, nyilván csak a selejtből, a hulladékból lehet. Ugye, ez már így van. Dohos is, penészes is. Persze annyira nem, hogy ne lehetne felismerni, miről van szó. Csak ... Kásának kása, ezen vita nem lehet. Amióta a patkányok belekészültek, azóta rosszabb a helyzet. Már jelentettem, kértem, intézkedést, de a felettes szervek . .. Előbb majd kiszállnak, vizsgálódnak, hümmögnek... Aztán, majd csak lesz valami. Ha úgy látják jónak. 653
