Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Péntek Imre: Bóni és Jóni (groteszk játék)
Mert itt is ez jelentkezik. Az árnyalat. Amit a bar..., akarom mondani; az ismerőse nem vesz fejbe. Minden sokkal bonyolultabb, mint ahogy látszik. Így aztán nem csoda, ha az íze nem kifogástalan. Magunk közt mondom csak, nem kell terjeszteni, de úgy látom, magában megbízhatok — magunk közt mondom csak: az íze pocsék. Büdös. Dohos. Úgyszólván ehetetlen. Ha viszont azt nézzük, mióta áll ez itt... És alapjában véve egész jól tartja magát. Van magának fogalma erről, mióta áll ez itt? Na persze, az sem elképzelhetetlen, hogy még abban az időben, frissen, ahogy elkészült, ha nem is valami nyálcsurgató ízű, de mégis fogyaszt - tásra alkalmas lehetett. Ez az átrágás história is innen származhat. JÓNI: Éreztem én. Megéreztem. Szegény Báni! Belevásik a foga. És a gyomra se hírja. Mindig nagyon kényes volt a gyomrára. Még a végén megsajnálom. JEGYÁRUS: Vannak ugyan segédeszközök, amiket fel lehet használni, de akkor is... Van például étvágygerjesztő tabletta. Néhány órára ez is megoldás. Aztán egy olyan is van, amelyik elveszi a kellemetlen ízt. A továbbfejlesztett, egyenlőre még kísérleti példány, állítólag hamarosan forgalomba kerül, amelyik a büdös kést ízt narancs, csokoládé stb. ízekkel helyettesíti. Ez a jövő tablettája. A csodapirula. Aztán... Á, figyelje csak! Jön már a mi madarunk. Jön már. BÖNI (köpködve): Nem bírom. Nem bírom. Pfuj, pfuj. Micsoda förtelem. Kifordul a belem. Szétmegy a gyomrom. Ezt a pocsék masszát. Ezt a rohadt penészes ízt! JÓNI: Tényleg ám, jön ám. Ahogy megjósolta. Mennyire igaza lett. Csodálom az előrelátását. JEGYÁRUS: Nem nagy dolog, elhiheti. A tapasztalat. Az ember lát ezt, azt. Ennyi az egész. így szokott történni. Az eset — ha szabad így fogalmazni — átlagos, tipikus. JÓNI: Hé, maga ott! Jöjjön ide! Nem öblíti ki a száját valami jófélével? BÓN1: Átkozottak! Minden becsapás. Csalás! Hazugság! Már a meséket sem lehet komolyan vermi? Nem érdemes élni. Nem érdemes. JEGY ÁRUS: Fáradjon ide egy pillanatra! Kaphat felvilágosítást, ha már magától nem jut eszébe érdeklődni. Az információk korát éljük. Ja, persze, maga csak meséket olvas. BÓNI: Becsaptak! Kijátszottak. De mért voltam olyan hülye, hogy hittem? Mert én mindenben és mindenkiben bízom. Felakasztom magam és kész! Csinálja tovább, aki akarja! JÓNI: Akkor azt a finom pirulát az úrnak. Gyere csak közelebb, mielőtt lemondanál a boldogságról... Itt ez a két micsoda, hamizd meg! Rögtön megjön az étvágyad. Ez egy olyan szer... Kifutja még? JEGYÁRUS: Hogyne, hogyne. Nem drága. Hazai gyártmány. Hál istennek, nem kell külföldről behozni. BÓNI: Ettől mi lesz? JÓNI: Rád jön az ehetnék. Ügy fogsz túrni, mint egy vakond. Ügy fogsz harapni, mint egy markológép. BÓNI: Ettől? JEGYÁRUS: Hogy meri kétségbe vonni az áru használhatóságát? Garantált minőség. Reklamációt távozás után elfogadunk. Azon kívül nem szép, hogy egy régi, megbízható alkalmazott szavában kételkedik. BÓNI (hirtelen bekapja és elfut). JÓNI: Ügy látszik elment. .. JEGY ÁRUS: El szoktak .. . JÓNI: Ahogy nézem, ott a sarokban, mintha köteleket látnék. Meg kapcsokat. Csákányt is. Talán csak nem alpinista fölszerelés? JEGYÁRUS: Van kérem. Ennyit hoztunk ki, a többi a raktárban porosodik. Kevesen értenek hozzá, nemigen vásárolják. Csak a helyet foglalja el. Viszont vissza sem küldhetem. Itt kell tartanom. A szabályzatban benne van... Kapok egy ellenőrzést... Egy nyugdíjasnak muszáj vigyázni... JÓNI: Ezek szerint át lehet jutni... JEGYÁRUS: Hallja barátom, már mért ne? Adhatok egyet? Nem is tudom megmondani magának, mikor volt utoljára, hogy eladtam ... JÓNI: Tudja, valamikor a Kőszály Albin Emléktúrán helyezést is értem el... Sajna, nem valami jó helyezést. Egy hordágyon helyeztek el, mert kitörött a bokám. De azért ne gondolja, hogy megijedek. 654
