Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Péntek Imre: Bóni és Jóni (groteszk játék)
levegőrezgéssé válik. Innét kell menekülni. Ha az embernek marad még egy meséje a gyerekkorból, amit nem irtottak ki az oktatógépek. Amit sikerült elrejteni legbelül... Ha ez megvan még, akkor talán ... Akkor útjait még veheti másfelé... JÖN1: És a cipőfűzőjét hol veheti? Cipőfűző nélkül kell leélnem a hátralevő életemet. Cipőfűző nélkül kell belépnem a Boldogság Honába. Hogy kinézzenek onnét... Ismerem én az ilyesmit .. . BÖNI: Hagyd abba a siránkozást! JÓN1: Tudom én. Tudom én, hogy van. Kinéznek onnét, sőt W is vezetnek. Majd azt mondják: Kérem, ide szakadt cipőfűzővel belépni tilos. A padlóra köpni tilos. Kutyát bevinni tilos. Istnem, mit nem adnék egy cipőfűzőért! (Sír.) BÖNI: Jóni, Jóni. Légy észnél. Hogy vezethetnének ki téged? Nálad több joga nem lehet senkinek a belépésre. Senkinek. Hidd el pajtáskám . .. JÖNI: Ha összekötném, még jó lenne egy darabig ... BÖNI: Tiéd lesz a legszebb cipőfűző, megígérem. JÓNI: Nem versz át? Mégis más az ember közérzete ... BÖNI: Elhajítani mindent, ami dde- köt, idekényszerít. Előítéleteket. Soká- sdkat. Beidegződéseket. A taposómalom fegyelmét. Elhagyni a díjbeszedők paradicsomát. Az árcédulák havazását. Áramtalanítani a vezetéket, érintésük halálos. Minden feszültség bennünk kering. Egy ostoba főnök viccei maradnak el, egy havonként odahajított boríték, egy siránkozó feleség konyhakész szerelme. Már nem tarthatnak vissza. Már kibontakozom nyűgeimből. A megvehető világ árát többé nem csörgetem zsebemben. Kiárusítok, mit fizettek a legszebb mesémért. Hé, ostobák, könyökvédős számlakukacok, nem előadó — értitek — nem eladó! JÖNI: A gyógyszertárak tele vannak nyugtátokkal. Csillapítókkal. Altatókkal. BÖNI: A mese nem halt meg, a mese él... JÖNI: És ilyen szép nagyra nőtt... BÖNI: Micsoda? JÓNI: Hát a hegy. Nem túlzás ez? Kiegyeznék egy kisebb méretűvel is. Milyen kár, hogy nem voltam tagja egyetlen turisztikai vagy alpinista szakosztálynak. Most szépen átmásznánk rajta, és kész. Felhajtás nélkül... Belezuhannánk a nagy boldogságba . .. BÖNI: Mit beszélsz? JÖNI: Egy kis csalás, de ki veszi észre? Rágni, rágni, piszok unalmas. Van ugyan egy jó protézisem, viszont a túlzott igénybevétel... BÖNI: Szó se lehet róla. Mit képzelsz ... Itt a könyv, tessék, nézd meg! Átrágni a kásahegyet, ez áll itt. Ha átmászol, nem ugyanoda jutsz, mintha átrágod. Hogy jutottál ilyen képtelenségre? A boldogsághoz nem vezet kerülő út, csalással meg nem szerzed soha. JÖNI: Könnyű annak, akinek eredeti fogsora van. Az könnyen beszél. De próbálnád az én helyemben. Műfogsorral rágni... Az én helyemben te is másképp... BÖNI: Ne hagyd el magad, öregem. Nekiesünk, és egy-kettőre túl leszünk rajta. Csak most ne engedd, hogy kishitűséged leterítsen. Szedd össze magad. Hét nap és hét éjszaka. Kibírjuk, mert ki akarjuk bírni. A nagy lelkek a nehézségek közepette mutatják meg igaz mivoltukat. JÖNI: A cipőm 42-es. Az ingem 39-es. A lelkem ... BÖNI: Na, rendben van? Na, öreg fiú... JÓNI: Nem bánom. Ami azt illeti. Nem ismersz te engem... Ha én egyszer elhatározok valamit, akkor az el van határozva ... Miattam kezdhetjük is. Egy kicsit kifújom magam, aztán neki... Hajrá. Rohammunka. Hiszen előbb is átérthetünk, nem? Muszáj nekünk hét napot elvacakolni ezzel az izével... Addig edzem az állkapcsomat. Hamm-hamm. {Csattogtatja a protézisét, kiesik, visszateszi.) Hogy a fene. .. Menni fog. Előtte azért ülünk egy kicsit. Ez nem tilos a könyv szerint sem. Az igazság az, hogy dögfáradt vagyok. Legszívesebben aludnék egy jót. A legjobb orvosság... A cipőm is folyton leesik... Össze kell kötnöm ezeket (mutatja a cipőfűzőket). Űristen, mennyi dolgom van. Ez a nyavalyás hegy nem szalad el. Remélem, erről nincs szó ... 648
