Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Péntek Imre: Bóni és Jóni (groteszk játék)
PÉNTEK IMRE Bóni és Jóni Groteszk játék Szín: A kásahegy. Ez egy táblán is olvasható. A háttérbe belemosódva egy bódé, melynek körvonalai, a párbeszéd alatt egyre világosabban kivehetők. Bóni a meséskönyvvel a kezében jön. Olvas, felnéz, megint olvas. Az arcán elragadtatás, extatikus boldogság. JÓNI (a szín mögött): Hé, Bóni, hé! Hova a francba csámborogtál? Az ember nem hordhat iránytűt a fejében. Esetleg radarkészüléket, vagy egyéb mittudoménmicsodát... Minek van négy égtáj? Egy is bőven elég volna... BÖN1 (járkál): Fantasztikus. Hihetetlen. JÖNI: Hé, hé! Hahó! Halihó! Árlkok, bokrok ... itt egy terepjáró is ... Kérem, én nem vagyok tagja semmilyen turisztikai szakosztálynak. Én nem másztam meg a Himaláját. Nem nyertem tájékozódási és menetdalversenyt. Egyszer tortát nyertem a szilveszteri tombolán. Ki is ette meg? BÖNI: Igen. Ez az. Nem lehet más. JÖNI: Na, még ez hiányzott. Elszakadt ez a rohadt cipőfűző. Micsoda átkozott vacak. Ez nekik cipőfűző. Ez. Reklamálni fogok. Négy évig se tartott ki. Nekem ne pofázzanak minőségről. BÓNI: Megvan! Erre, erre! Nem hallod, te balfácán? Megtaláltam. JÓNI: Elvesztettél valamit? (Belép a színre.) BÓNI: Megtaláltam. Nem érted? Süket vagy? Mosakszol te rendesen? Kipucolod a füledet? JÓNI: Ez a cipőfűző, ez a rongy! Ez a szakadár. Ha összekötném, még kitartana ... BÓNI: Mássz ide, te vitaminhiányos eszű! Bámuld meg az angoranyúl szemeiddel ! JÓNI: Ha becsapsz, ha átversz! Mindig becsapják az embert. Elegem van már... Jó, megyek, ne üvölts! De csak ha ócska szöveg... A múltkor is... És én csörtetek a sűrűben, mint egy vaddisznó. . . BÓNI: Itt van, ha mondom. Mellőzd a hülyeségeidet. Ahogy a könyvben meg van írva. Most ellenőriztem. A táblán is olvasható: kásáhegy. Tessék. Most jut eszembe, tudsz olvasni? JÓNI (betűzi): K-á-s-a-h-e-g-y. Kásahegy? Kásahegy! BÓNI: Na, mi újság, kispofám? Fönnakadtak a csipás golyóid, igaz? Mit szólsz hozzá? Mindig mondtam, ne félj, amíg engem látsz. Ha valaki egyszer komolyan veszi a meséket... JÓNI: Szóval ezt kell átrágni? Mondhatom, szép munka lesz. Milyen ízű? Legalább kóstoltad már? Őszintén szólva nem rajongok az ilyen kásafélékért. Utáltam a rizsát kiskoromtól, az anyám a rizsbegyűjtőnél dolgozott, úgy tömött, mint egy ludat... BÓNI: Te szegény szerencsétlen. Hát nem érted? Megtaláltuk. Idetaláltunk. Nem érzel semmit? Ennyire elfásultál? Nem érted? Ezért vándoroltunk éveken át. Kerestük, kutattuk. Lerongyolódtunk. JÓNI: Még a cipőfűzőm is elszakadt. BÓNI: Ez minden mondanivalód ebben az ünnepélyes pillanatban? Nézz magadba. Kotorj bele a lelki szemetes- ládádba! Egészen mélyre. Na, mi van ott? Valami érzelem. Öröm-hulladék, vagy ilyesmi. Érzel te valamit egyáltalán? JÓNI: Éhes vagyok. BÓNI: Na tessék. Még most is csak a hasára tud gondolni. Parancsolj kérlek. Itt a finom kása. Milyen ember vagy te, mondd? örülj már, ne nézz 645
