Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 8. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Utassy Józseffel

ennyit, hogy: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad!”, mert ez így folytatódik: „Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.” És ha Petőfi megírta a Tizenkilencedik század költőit, akkor ez az ars poetica, azt hiszem, a huszadik század költőihez szól. És én ehhez tartom magamat... És tényleg muszáj volt tovább gondolnom Adyt meg Petőfit...

Hiszel-e a politikamentes költészetben?

Az előbb mondtam neked ezt a hármas meghatározást, hogy Petőfi, Ady, József Attila. Ök ezt a napnál világosabban megfogalmazták. Csak sajnos nálunk nincs olyan gyakorlat, mint például Ady idejében volt, hogy az újságcikkei, a novellái, a versei szinte párhuzamosan láttak napvilágot. A mi korunkban, ez meglehetősen ritka dolog. A legszebb példa erre talán Csoóri Sándor. Azt hiszem, Csoóri elérkezett az újabb összegzéshez, hiszen megírta a Tenger és diólevél című esszéjét. Most arra vagyok kíváncsi, hogy az esszékötet birtokában mennyire fog változni Csoóri lírája? Mert változnia kell.

Minden kornak megvannak a maga művészei, és a különféle művészeti ágakban mindig ki kell mondani a jelent ami aztán múlttá válik. De a világot minden kornak ki kell mondani, tehát a művészet nem nélkülözheti a politikát, viszont a művész megteheti, hogy nem politizál. Megteheti, de csak azon az áron, hogy magát szegényíti. Mert a világban ott a politika.

Min dolgozol most?

Sajnos, nagyon rossz időszakban vagyok, mert az öt éve tartó betegségemet még mindig nem hevertem ki teljesen. Három Frenololt, és három Pipholfent szedek naponta. Ezek a gyógyszerek pedig olyan stádiumban tartanak, hogy nem jutok el a koncentrálásnak arra a fokára, ahol a vers születik. Az a tervem, hogy más területre térek át.. . Megpróbálok regényt írni. Régi tervem ez már... Februárban sikerült írnom két verset, azóta sem csináltam semmit. Csinálok minden mást, de írni nem tudok. De nem vagyok kétségbeesve, ez csak átmeneti állapot. JVleg aztán öt év alatt elég sok verset írtam. El tudom képzelni, hogy nagyon termékeny nyaram lesz, de azt is el tudom képzelni, hogy hónapokon keresztül egy árva sort sem tudok leírni. Mindenesetre úgy érzem, lassan koncentrálóképes leszek, mert szerintem egy mű, a koncentrálóképesség maximumát jelenti. Én arra szoktattam rá ,magamat, hogy csak akkor írjak, amikor már érzem, hogy a teljes erőm bedobásával tudok létrehozni valamit. Nehogy azt hidd, hogy nem tudnék firkálgatni napszámban {verseket, de az a szint nem érdekel, amit félkézzel odavet az emlber. Ilyenkor játszani szoktam, ötletekkel dobálódzunk a barátaimmal, elverjük az időt, de ezeknek a dolgoknak nem tulajdonítok semmi jelentőséget. Viszont az a szomorú, hogy naponta látom, hogy nagyon sokan fél- vagy negyedenergiával, és a legkisebb erőbedobással firkan- tanak egy verset. És meg kell hogy mondjam, ezek a versek semmilyen hatással nincsenek rám.

Jelenleg mit tartasz a legfontosabb feladatodnak? Egyáltalán: milyennek látod az országot?

Abból indulnék ki, ami szerintem a leglényegesebb; vissza kellene adni a munkának a becsületét. Mert szerintem minden ember, s ez alól nincs kivétel, a cse639