Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 8. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Utassy Józseffel

ennyit, hogy: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad!”, mert ez így folytatódik: „Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.” És ha Petőfi megírta a Tizenkilencedik század költőit, akkor ez az ars poetica, azt hiszem, a huszadik század költőihez szól. És én ehhez tartom magamat... És tényleg muszáj volt tovább gondolnom Adyt meg Petőfit... Hiszel-e a politikamentes költészetben? Az előbb mondtam neked ezt a hármas meghatározást, hogy Petőfi, Ady, József Attila. Ök ezt a napnál világosabban megfogalmazták. Csak sajnos ná­lunk nincs olyan gyakorlat, mint például Ady idejében volt, hogy az újságcik­kei, a novellái, a versei szinte párhuzamosan láttak napvilágot. A mi korunk­ban, ez meglehetősen ritka dolog. A legszebb példa erre talán Csoóri Sándor. Azt hiszem, Csoóri elérkezett az újabb összegzéshez, hiszen megírta a Tenger és diólevél című esszéjét. Most arra vagyok kíváncsi, hogy az esszékötet birtoká­ban mennyire fog változni Csoóri lírája? Mert változnia kell. Minden kornak megvannak a maga művészei, és a különféle művészeti ágakban mindig ki kell mondani a jelent ami aztán múlttá válik. De a világot minden kornak ki kell mondani, tehát a művészet nem nélkülözheti a politikát, viszont a művész megteheti, hogy nem politizál. Megteheti, de csak azon az áron, hogy magát szegényíti. Mert a világban ott a politika. Min dolgozol most? Sajnos, nagyon rossz időszakban vagyok, mert az öt éve tartó betegségemet még mindig nem hevertem ki teljesen. Három Frenololt, és három Pipholfent szedek naponta. Ezek a gyógyszerek pedig olyan stádiumban tartanak, hogy nem ju­tok el a koncentrálásnak arra a fokára, ahol a vers születik. Az a tervem, hogy más területre térek át.. . Megpróbálok regényt írni. Régi tervem ez már... Februárban sikerült írnom két verset, azóta sem csináltam semmit. Csinálok minden mást, de írni nem tudok. De nem vagyok kétségbeesve, ez csak átme­neti állapot. JVleg aztán öt év alatt elég sok verset írtam. El tudom képzelni, hogy nagyon termékeny nyaram lesz, de azt is el tudom képzelni, hogy hónapo­kon keresztül egy árva sort sem tudok leírni. Mindenesetre úgy érzem, lassan koncentrálóképes leszek, mert szerintem egy mű, a koncentrálóképesség maxi­mumát jelenti. Én arra szoktattam rá ,magamat, hogy csak akkor írjak, amikor már érzem, hogy a teljes erőm bedobásával tudok létrehozni valamit. Nehogy azt hidd, hogy nem tudnék firkálgatni napszámban {verseket, de az a szint nem érdekel, amit félkézzel odavet az emlber. Ilyenkor játszani szoktam, ötletekkel dobálódzunk a barátaimmal, elverjük az időt, de ezeknek a dolgoknak nem tu­lajdonítok semmi jelentőséget. Viszont az a szomorú, hogy naponta látom, hogy nagyon sokan fél- vagy negyedenergiával, és a legkisebb erőbedobással firkan- tanak egy verset. És meg kell hogy mondjam, ezek a versek semmilyen hatás­sal nincsenek rám. Jelenleg mit tartasz a legfontosabb feladatodnak? Egyáltalán: mi­lyennek látod az országot? Abból indulnék ki, ami szerintem a leglényegesebb; vissza kellene adni a mun­kának a becsületét. Mert szerintem minden ember, s ez alól nincs kivétel, a cse­639

Next

/
Thumbnails
Contents