Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 7. szám - MŰVÉSZET - Péntek Imre: Gépi kötéssel - "újtextilül" - Beszélgetés Droppa Judit textilművésszel

BNV-re, kiállításra, bemutatóikra. De ahogy mondani szokták: Senki sem próféta ... Inkább kívülállókat kérnek föl. Még szerencse, hogy más gyáraknál én vagyok a „kívülálló”. De ezen már nem háborgók, megpróbálok alkalmazkodni ahhoz, ami van.

— Tanulmányai folyamán megismert-e■ olyan ipari hagyományt, amihez kapcsolódni érdemes? Egyáltalán: milyen hatások csapódnak le terveiben?

— A ruhaiparban a legfőbb mozgató a divat. Azonkívül lehetőség nyílik bizonyos önmegvalósításra: nem tervezek a meggyőződésem ellenére. Persze, legfőképpen az a dolgom, hogy kövessem a divatot. Már olyan értelemben, hogy ha mindenütt kockás a divat, akkor nem tervezek én sem mást. Ha „dúl” a kockás minta, akkor én is ilyet rajzolok. Viszont igyekszem ezekben a saját elképzeléseimet is érvényesíteni. A divatot közismerten nem Magyarország irányítja: kapunk róla információt, meg aztán én is tájékozódom. Ez a tervezés alapja. Kevés a lépéslehetőség a textiliparnak ezen a területén. Nyilván olyat akarunk tervezni, ami eladható. A tervező kötelezve is van arra, hogy hagyja érvényesülni a divathatásokat, nem érdemes elzárkózni előle.

— Mi a divat most, ebben az időszakban?

— Éppen ez okoz gondot. Nekünk Jacquard gépeink vannak a gyárban. És a Jacquard-minták most nem annyira divatosak a körkötött kelméken. Az egyszínű, egészen apró kötésmintás anyagok mennek. Ezzel kísérleteztünk tavaly ősszel, ha visszamegyek a szülésiről, folytatni szeretném ... Az az érdekes benne, hogy nem a színekkel mintáz, hanem az anyagvastagsággal, a felülettel. Valami olyan anyag karaktert kellene kihozni, ami megfelel az új szempontoknak.

Aztán ez is változik.

Néhány év múlva valószínű visszajutunk a kiinduló ponthoz: a színes élénk minták lesznek kelendőek. Ugyanakkor a gépek is határt szabnak a divat követésének. Hiába rendelnek nagyrózsákat, ezt nem tudjuk legyártani.

A vevőkör igényeihez igazodunk.

Feldolgozó iparnak szállítunk, a kaposvári, a soproni ruhagyárnak, a FÉ- KON-nak. Ha a személyes kapcsolat megvan, az ember kiviszi rajzban a mintákat, kiválasztják, melyik érdekli őket, aztán a műszaki megoldás az én dolgom. Az üzletkötés innen még messze van.

— Az „ipari művészet” — mint a textiltervezés is — érzékeny a gazdasági változásokra, a technológiai fejlődésre. Sokat olvashattunk egy időben a textilipar rekonstrukciójáról. Erintette-e ez a tervezést, a tervezők munkáját?

— Természetesen. Az, hogy egy szövőgyár kötőüzem létesítésére vállalkozott, ennek köszönhető. Az, hogy ide kellett egy kötős tervező, szintén. A probléma abból adódott, hogy ezt a bővítést végezte el majd mindegyik szövőgyár. Kapósak lettek a gyors, termelékeny körkötő gépek. De mivel mindenki ilyen fejlesztést hajtott végre, bizonyos eladási nehézségek kezdtek mutatkozni.

Ilyenkor még növeli a bajt, ha a gyár másol.

Gyakran előfordult hogy ugyanazt a mintát többen is kivették ugyanabból

583