Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - Ágh István: A hasonfekvő álmai (vers)
ÁGH ISTVÁN A hasonfekvő álmai \ A hasonfekvő álma zöld, rozsban Déméter hófehér futása, oly kebelrengés, amit még a pék'is két kézzel tudna befogni, mikor új kenyeret szakajt, oly tompordübörgés, amit csak a japán mesterdobosok tudnak megszólaltatni, haja olyan fekete sörény, mint az arabskancáké, amibe a nyeregtelen lovasok megkapaszkodnak, s kivágtatnak a látóhatárból. A hasonfekvő álma kék, óceánban az ördögrája fekete húzása, ahogy hétméteres szárnyai feszületén elhagyja a megváltatlan embert, a hasonfekvő álma muréna üvegszemű ördögpofája, de süllő-angyal is a zöld Dunában, akiért lgnyúl és leviszi megsütni a pokolba. A hasonfekvő álma, vörös, tűz ahogy süllyed, mert hátat fordított az égnek, lapult a hadak alatt, le a virágos patyolatból földalatti kábeleken, csontvázakon, fekete tárnákon túli mélybe, tűzbe, ám a hanyattfekvő éppen így emelkedik a Napba. A hasonfekvő álma fekete, éjszaka, ahogy szíve fölriasztja. 541
