Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - SZEMLE - Bakonyi István: Antológia Fejérből
Abban a beszélgetésben, melyet Illyés Gyulával folytatott Vati Papp Ferenc, a költő, arra a kérdésre válaszolva, mi jut eszébe Sopron nevéről először, Berzsenyit említi. A Vallomások egy városról azért is fontos, jó válogatás, mert bővíti, árnyalja, színezi a képet, s az olvasó, aki lapról lapra végigböngészi, újabb nevekkel, újabb egyéniségekkel találkozik, s bizonyára kedvet kap, hogy velük is behatóbb ismeretséget kössön. Mert e soproni antológia arra tanít, hogy ne csak egyetlen emlékre, egyetlen összefüggésre figyeljünk, hanem azok hálózatára, rendszerére is. Sopron — város a többi közül, s amit hozott, amit ajándékozott nemzeti történetünknek, az termékenyítő erővé, szellemiséggé alakult az ország más vidékein is. Fiai kirajzottak hazánk minden tájára, s vitték magukkal e szavakkal aligha kifejezhető ösztönzést, őrizték híven magukban azt a kötődést, mellyel a város ha láthatatlanul is, de szívósan köti magához gyermekeit. Ahogy Jánosy István írja: Emlék sajog... de messze ne fuss szívem! Bolyongj az íves udvarok árnyain; borongva állj az Ikva hídján halk violás-arany alkonyaiban. Szellem-barátok hadd vegyenek körül, s a szalma-cégér hadd hívogasson ott! Sopron! tiéd az ifjúságom, távolodón is erembe lüktet. (Sopron) Rövid terjedelemben természetesen nehéz érzékeltetni az antológia gazdagságát. Csupán néhány szempontot ragadhattunk ki, s bizonyára igaztalanok voltunk, amikor nem méltattuk kellő részletességgel Csaba József szép, hűséges vallomását, Varga Domokos Leckéjét, M. Kiss Pál Emlékképeit és a többi tanulságos, önismeretre, a múlt megbecsülésére nevelő írást. De talán ennyi is elég, hogy kedvet csináljunk e szép — s a névmutató beiktatásával használhatóbbá váló — világkép-alakító gyűjtemény olvasáshoz. (Akadémiai Könyvkiadó) RÓNAY LÁSZLÓ Antológia Fejérből Nem ritka Magyarországon, hogy megyei antológia jelenik meg. Sokan túlzottnak tartják e szapora publikációt, mások keveslik vagy éppen egyetértőleg veszik tudomásul a tényeket. Egy szó, mint száz: különböző az összeállítások színvonala, a megjelenést meg nem érdemlő szerzőktől és művektől az egészen kiválókig terjed. Székesfehérváron is rendszeresen ad ki antológiát a megyei tanács művelődésügyi osztálya. Legutóbb 1975-ben jelentkezett a folyóirattal közvetlenül nem rendelkező tájegység. A mostani válogatás pedig még egészen friss: a megjelenés évszáma hivatalosan 1978, de valójában 1979. a Tükröződések „születési éve”. A könyvecske több vonatkozásban különbözik elődeitől. Először is: tipográfiailag, küllemében ízlésesebb, technikailag színvonalasabb. A könyv fűzése már nem ilyen dicséretes: könnyedén válnak szét a lapok első forgatásra is... Másodszor: a korábbi 400 oldalnyi terjedelmekhez viszonyítva karcsú, mintegy 160 oldalnyi a válogatás. Ezekkel az adatokkal természetszerűleg jár együtt bizonyos szerkesztési igényszint, s ebben Győri Jánosé az érdem. Az is érthető, hogy most kevésbé népes a mezőny, nyilván többeknek ki 510
