Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - TANULMÁNY - Nagy Miklós: Katona József és a világirodalom
hálózatán járja át Németország majd a Dunai Monarchia színházait, drámaírását, egész szellemi életét. Műveik fényes nagy aranypénzét sokan csillogó krajcárokra váltották, eltorzult örökségükből így is megőrződött valami a rabló- és lovagdrámák egyre diadalmasabb áradatában. Igaz, a ritterdrámák jórészében könnyen tetten érhető egyfajta, a Kisfaludyakéhoz hasonló nemesi-fdlliszteri „hazafiyaskodás”; sokszor a rebellis hősök megbékülnek javulást ígérő helyi zsarnokukkal, csakhogy a bajor vagy szász föld „édes nyugalma” megmaradjon. De vitathatatlan, milyen sok szál fűzi őket Goethe Götzéhez, ami nemcsak a kötetlen, krónikákra emlékeztető szerkesztésen mutatható ki, hanem mondanivalójuk jellegében is. Hatásos jelenetekben lepleződnek le a kéjenc kisfejedelmek és megátalkodott főtanácsosaik, szép szerelmek törnek meg a rendi különbségek kasztfalán. A szatíra korbácsa suhog bennük egyházi vagy udvari ingyenélők hátán, s velük szemben felmagasodik a lovagok kemény és nyílt alakja. (Minthogy egy naív közönség férfiasság-eszménye fogalmazódik meg a ritterekben, nem kell csodálkozni a cowboy-figurákhoz való lényegi hasonlóságukon.) Az sem közömbös, hogy e népszerű szerzők, mennyi shakespeare-i helyzetet, meserészletet öntenek be munkájukba. Otto Brahm, a műfaj legkiválóbb pozitivista kutatója a múlt században pl. egyetlen — egészében utánzásnak korántsem nevezhető — darabban leassingi és Göíz-motívumok mellett a Lear király meg az Othello igen nyilvánvaló hatását is kimutatja. A dráma — a maga korában sokra tartott — F. M. Kiinger Ottó-ja 1775-ből. A gyorsan hanyatló műfaj érdemét a Sturm und Drang eszméinek, életfelfogásának, valamint a nagy angol lángelmének népszerűsítése mellett abban láthatjuk: felhívta a figyelmet a nemzeti középkorra. Erre ihletett hazánkban is, nagyobb tömeghatással, korszerűbben, mint a közelmúlt iskoladrámája. Katona Józsefnek a lovagdrámával való hosszas küszködését annál kevésbé kell szégyellnünk, mert a műfaj kisebb-nagyobb befolyását a századforduló legnagyobb német drámaköltői se kerülhették el. Kleist a Heilbronni Katicát még „Ein grosses historisches Rittersohau- spiel” megjelöléssel látta el, s e drámaváltozat jónéhány kedvenc színhelyét, helyzetét ismerhetjük fel. Az orléans-i szűz vagy a Teli Vilmos cselekményében. Mert nincs-e bennük kísértő szellem, várostrom, vihar, börtönjelenet, nőrablás, házasságra kényszerítés ? Sokáig színpadképesnek bizonyult a bajor Joseph Babo Otto von Wittelsbachja is 1782-ből, amely császárgyilkos főhősének tragikus sorsában a törhetetlen lovagi becsületérzést magasabb államérdekkel ütközteti össze. Nem ok nélkül hangoztatta a széles olvasottságú, de gyenge ítélőerejű Harmos Sándor (Irodalomtört. Közlemények 1910.), hogy a Bánk bán alkotója ismerhette ezt. Egyáltalán, államrezon meg a mélyen átérzett egyéni szenvedély konfliktusa számos ritterdarab tárgya, persze többnyire tragikum nélküli, könnyárba fuló befejezéssel. Mivel nemcsak a színpadi szerzők, hanem a lovagregények írói is bőven ollóztak Shakespeare életművéből, szinte lehetetlen megállapítani, mit vett át tőle Katona közvetlenül, s mit idegen közvetítéssel. Gondoljunk például A borzasztó torony fattyú Svertlingjére, aki Lear király Edmundjához hasonlóan áskálódik testvére ellen. S mikor a Luca székében méreg helyett nyújtott álomitalról esik szó, kinek ne jutna eszébe a Romeo és Júlia, holott e színjáték ismeretlen német regény átdolgozása lehet az eddigi kutatások szerint. 2. Eddig az érdekelt bennünket, miféle világirodalmi hatások közt futotta meg pályáját nemzeti tragédiánk megalkotója, miért oly vegyes értékűek és heterogének olvasmányai, fordításai, az általa idézett vagy asszimilált szerzők. Meggyőződhettünk róla, hogy, a Bánk bántól valamelyest eltekintve, irodalmi érdeklődésének fókuszát könnyű meglelni. A gyújtópont neve Sturm und Drang, s ebből is három sokaktól követett és modulált drámai minta: Haramiák, Fiesco s a Götz von Berlichingen. Figyelemreméltók a Shakespeare-ből merített indítékok, csakhogy az effajta ihletésen is ott a forrongó német dráma félreismerhetetlen bélyege. Katonát az a brit óriás vonzza, aki a Fiesco 485
