Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - Nagy Pál: A modern szöveg jelentéstartalma (esszé)
mindez elérhetőnek látszik, kettőt említek: a « szétszórás klassziciz- musá »-t, « az ideális teljességgel szétfutó halmaz » létrehozásának eljárását (© szentkuthy, 1934), melyet mai szóhasználattal a szöveg újszerű szervezésének nevezhetnénk, s melynek egyik érdekes lehetősége a disszemináció (© jacques derrida, 1969). a disszemináció: eljárás; mint fogalom, kidolgozatlan, nehezen illeszthető a konceptuális gondolkodás fogalmi rendszerébe, fontos aspektusa: a szöveg szétfröccsentése, robbantása, más síkon: feltételezi a véleden és a szükségszerű permutációját, az esetleges s törvényszerű váltakozását egy — állandó átalakulásban lévő — tér-struktúrán belül; a folyamatos megtermékenyülést és megtermékenyítést, az időhöz és térhez kötődő poliszémia kiküszöbölését, a disszemináció nem veszi figyelembe, hogy egy-egy hangsornak több megállapodott jelentése, értelme van. a jelentések közül egyik sem aktualizálódik véglegesen; a halmaz változásától (olvasataitól) függően kerülnek előtérbe a különböző lehetséges értelmek, hogy helyüket rövidesen más konstellációknak adják át. a disszemináció kaleidoszkóp természetű, vagy a karnevál forgatagához hasonlítható: a kép gyakran változik; a cél nem a nyugvópont elérése, a változás állandósul, (a poliszémiát — carnap nyomán — úgy is tekinthetjük, mint a ténylegesen előforduló elemek (jelentések) összességét, vagyis extenziót; a disszemináció inkább a logikailag lehetséges esetek összessége, — az intenzió gondolatából kiindulva közelíthető meg.) ellenkezik tehát a szokásos nyelvhasználattal, ahol minden aktus kötelező választással jár: « ha egy szót kimondok, ha egy fogalmat megjelölök, ezzel a nyelvi aktus pillanatában az összes többi lehetséges szót, fogalmat kizárom, s mi több, ha a szó megkomponálásához szükséges beszédhangokat igénybeveszem, ugyancsak választás útján, az adott pillanatban, az összes többi lehetséges beszédhangot kiküszöbölöm » (kassai gy.). ismét más síkon a disszemináció a maszturbáció terméketlensége helyett a lét termékeny szétszóródása, (a metafizikába á- autogámia gyazott irodalom noézisztikus; az önmagát gondoló gondolkodás jellemzi, a fogalom fogalmának gondolása, mely az önmegtermékenyítéshez hasonlítható.) 436
