Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - SZEMLE - Szántó Ágnes: Egy eltűnt kapcsolat (Pályi András: Tiéd a kert)
véletlen folytán közelíti hozzá. Ezt a tudat mélyén rejtőző anyaközpontúságot — mely Pályi legtöbb novellájában él a hősök tudatalattijában — egészen nyilvánvalóvá teszi a novella megrázó fordulata: az anya váratlan megérkezése, az elhallgatásokból szőtt különös együttlét s az anya halála. Művészi e jelenetsor megkomponálása. Bár a fiatalok görcsösen igyekeznek, a szavak üresen siklanak el egymás mellett, a lélek hallgat. E három ember képtelen a kommunikációra. Pedig milyen kevés is elegendő volna! Üres szavak szolgálatkész gesztusok helyett egy csöppnyi melegség, őszinteség. Itt egy emlék old végül is: „— Mi lett a krémszínű kardigánoddal? Mostanában any- nyit gondolok arra a kardigánra. Mintha mindig csak az lett volna rajtad, amíg otthon éltem. Furcsa, nagy-nagy melegséget érzek iránta. Legalább lenne egy fényképed, ahol abban a kardigánban vagy, és én odabújok hozzád. Érzem az arcomon a simítását. Elhallgat. Az anya nézi fél szemmel, végre leveszi szemüvegét. Lehullik a keze. — Meghalt — mondja.” Az apa halt meg. Vagyis az anya szava most is másra válaszol, de a lehulló kéz s a megszólalás maga a lélek megfelelő válaszát jelzi. íme a modern lét ambivalenciája, a mai ember kapcsolatteremtésének tragikusan fonák módja. E néhány lap a kötet legjobb oldalai közé tartozik. Ám hogy a röntgenkép teljes legyen, írónknak még futja erejéből egy utolsó csavarásra is. Ezzel valóban valamennyi kapcsolatától megszabadítja hősét: anya és fiú nehezen létrejött harmóniáját nem a halál sorvasztja pillanatnyivá, hanem Gyuszi belső kiürülése. Bár hangosan sír, máris eltávolodott: az egészet idegennek, történetnek érzi. Végül az eddigiektől eltérő aspektusa s a második ciklust előlegző elemei miatt érdemes kiemelnünk a Történet a hitről hűvös hangvételű riportját. A teljességre törekvő hősnőnek rá kell döbbennie, harmónia ugyan létezik, de pozitív formában legföljebb pillanatokra, számára akkor is illúzióként. Makacsul kitart viszont hite mellett, hogy hit nélkül nem lehet, ő legalábbis nem tud élni. A történet tanúsága szerint — nagyon igazul — teljesen mindegy, ez a hit mit szolgál, csak szilárd jellemet, keménységet, tartást adjon. A hősnő makacs harmóniakeresése s e nyugtalanság írói megformálása — a teljességvágy érzéki vágyként jelentkezik — a második A két elkülönülő kötetrész, az Érettségi s a Tiéd a kert olvasatunk szerinti tartalmi összefüggéseiről már ejtettünk szót. Mielőtt néhány jellemző vonással teljessé tennénk a kötet gondolati anyagáról alkotott képet, egy jelentős formai különbséget ki kell emelnünk. Az Érettségi jórészt a hagyományos novellatípust képviseli. Jobban vagy kevésbé kiélezett drámai szituációk oldódnak meg rendszerint rövid idő alatt valamiféle csattanóval. A Tiéd a kert darabjai viszont nemcsak hosszabb terjedelmükkel tüntetnek, hanem a párbeszéd eltűnésével is, s valamiféle tudatfolyamhoz közelítő előadásmóddal. Ám mégsem erről van itt szó, mert ahhoz túlságosan megkomponálta Pályi a mondatait, s a helyenként perszonális előadásmód is kizárja e lehetőséget. Erre viszont szüksége volt, mert én-formában hitelét vesztette volna jó néhány története, hisz a gyermeki tudatban ily szélesen és filozofikusan aligha tükröződik a világ. Bármennyire tetszett is tehát — mert tetszett — a címadó novella, emez ellentmondást fel kellett vetnünk: miért fordult írónk a tudatfolyamra emlékeztető előadásmódhoz, ha az említett okok miatt meg kellett kerülnie? Bizonnyal e modorosnak is nevezhető stílus is okozza az olvasói érdeklődés fokozatos lanyhulását. Míg a kötet- és cikluscímül szolgáló novella talán a teljes mű legjobb darabjaként megrázó erővel ragad magával, addigi a ciklus további három története jószerével érdektelen. A stílus s a gondolatok is önmagukat ismétlik egy-két — a teljes kötet gondolatkörét kikerekítő — megállapítás kivételével. Ám a tehetség jelei így is nyilvánvalóak, s igaztalanok volnánk, ha bírálatunkat a feddés szavaival s nem a legjobb darab erényeket tisztelő értékelésével zárnánk. Vágyat, beteljesülést és kiábrándulást, emléket és friss élményt, tapinthatót és megfoghatatlant illatok, ízek, színek és gesztusok ossz játékával érzékit meg különös fogékonysággal Pályi. Valóban alkalmas e mód a tudatalatti felvillantására, látszólag értelmetlen tettek motiválására, de mindez csak eszköz valami fontosabbnak a szolgálatában. Az ismeretlen birtok nagy Meaulnes-ja kereste oly makacsul az egyszer meglelt 411
