Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - SZEMLE - Csapody Miklós: Vári Attila művészetéről
elmélete versírásának mikéntjéhez visz közelebb. Számára a nyelv „nemcsak törvény / parancs / igehordozó / játszótárs / ő a hunyó / vagy épp te keresed / az egymástól messzire elbújt szavakat.” (Tengeri-sóspárás szemed). A költő kedvesének kitalált szavainak ezreit adja kincseiként ajándékul, büszke öröksége pedig a mondta — birtoka tehát a nyelv egésze, amelynek elemeiről (egy szófajtani kategóriáról) szinte nyelvészeti pontosságú meghatározásra is képes: „az indulatszavak hőköltetik az elmét / de nem rejtik értelmét / annak mit mondanak. (A walesi küldött beszéde Adyfalván). Szavai azonosak jelentésükkel, mégis többek, mert fölismerése szerint a nyelvi rendszer rácsai mögött az igeidők számok és fokok a gyakoriság és a mozzanat világán túl a szavak izzanak lefojtva ég az ige a melléknév-parázson sziporkázik a névmás szikrázik az alany s egy nemvárt állítmánytól újra lobban s határozottan ég egy névelő (szerelmes csendtan) A nyelv igazi mélysége pedig akkor tárul fel előtte, ha „.. ■ a mondat visszatérhet / a gondolat víztartórétegeihez / és külsőleg kezelhetetlenné válik / mint a szavak nyár- esti legelése az alkonyaiban...” (Hasonlatok, 1). A bensőséges nyelvszemlélet ösztönét nem a nyelv rendszerének egzakt fogalmai érdeklik, hanem az a lényegi lehetőség, amelyet a hasonlításban ismer föl: a szavak lejtése, megformáltsága, hangrendje valami módon megfeleltethetők annak, amit kifejeznek. S miután a valóságelemek és a „gondolat katonái”-nak, szavainak összefüggését megtalálta a költői ösztön — hogy egyértelmű, biztos értéket teremthessen — a jelöltet és a jelölőt egymásra helyezi: a tárgyakra fölírom nevük a szavakra helyezem azt amit jelentenek felejtés ellen no meg a mérték kedvéért... (Jelentéstani jelentés) A szavak és tárgyak hasonlósága, majd azonosítása segítségével vers és hangulat megfeleltetése is „igazolódik”, hiszen hasonlít „ ... a vers a hangulatra /ahogy egy régi vers hasonlít / ahhoz / ami vers volt.” (Hasonlatok, 3). Vári elkomorodó hangulatai is így vezetnek vissza oda, ahonnan kirajzott általuk egy kötetnyi vers, mutatva a fegyelmezett indulatok erejét, irányát és végső célját. Minden ötlet, „a lehetetlen / az álomjövendő”, a látszati játékosság ellenére is — pályájának eddigi képét a rendkívüli egységű művészi teljesítmény s a hézagtalan etikus tartás jellemzi, tanúságaként ars poeticája valóra váltásának: „A szavaknak joguk a rejtőzködés, versben és prózában egyaránt. A szavak csenghetnek, játszhatnak, rejtőzhetnek, nekik szabad. Az írónak soha.” CSAPODY MIKLÓS 406
