Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - SZEMLE - Zalán Tibor: Döbrentei-maszk Kierkegaard falára

jelent a kijelentés, mely sajátos grammatikája folytán feloldhatatlan zárványként kristálymagányában ágyazódik gondolataim szövetébe. Mivel ki akarom küszöbölni, hogy képzavarnak tekintsem, olvasatokkal próbálkozom. Ilyenekkel: leiszom magam; eliszom az eszemet. Ezek persze rossz olvasatok — itt a fejét issza le az ember a nyakáról. Ebben az esetben tehát a kivégzés legtragikusabb formájára kell gondolnom: önlefejezés. Barbár-intellektüel módszerrel. Egyébként, nem csodálom, hogy Döbrenteie meg akar szabadulni a fejétől, félelmetes dolgok történnek ugyanis vele és benne: „pá- linkatüzekben / forgatják agyamat / odakint a téren; szétrobban agyamban a názáreti j tenger; reménytelenül / árad az agyam, a legárvább óceán; fejemben aranyrögöket vajúdott az idő; fejemben leáldozik a nap” stb. Kár lenne ezért a fejért! Aki az előző mondatban iróniát érez, rossz nyomon jár. A költői létezés mindenkor-kori lehetetlenségéről beszélek.

*

KIERKEGAARD: MI A KÖLTÖ? SZERENCSÉTLEN EMBER, AKI MÉLY KÍNOKAT REJT SZÍVÉBEN, DE AJKAI ÜGY VANNAK FORMÁLVA, HOGY MIKÖZBEN SÓHAJOK ÉS KIÁLTÁSOK HAGYJÁK EL, MINDEZ ÜGY HANGZIK, MINTHA SZÉP MUZSIKA LENNE. (A Kierkegaard idézetek Dani Tibor fordításai.)

Föltűnésekor a muzsikája volt a szokatlan. Barokkos zenét játszott, túlfűtötten, gyakran túlcizellálva a futamokat. Könyvének címe (A Skorpió jegyében) is utal a versek alaptónusára, motívumkincsét nagyrészt liturgikus és kozmikus elemek adják ki. Az ősi szertartások belső átélése (teremtés, áldozás, bűnhődés) nyilván az etikai indítékokra vezethető vissza. A kozmikus elemek a világgal való azonosulási szándék (vagy az azonosulás lehetetlensége?) jelzései. E két végletes jelrendszer — egyik az időbeli, másik a térbeli végtelenség mítoszául szolgál — szükségképpen kölcsönzi alkalmazásakor a homályosságot, misztikusságot, ugyanakkor fölfokozottságot a kötetnek, — a nyelvi megformálás síkján pedig a szemantika formális elvesztését. Jó lenne rögtön elsütni, hogy szürrealista verseket ír Döbrentei, de legalább annyira expresz- szionista, vagy futurista írás ezek némelyike, így csak annyit állapíthatunk meg, hogy kár ilyen bélyegekkel felcímkézni. (Azt se mondjuk, hogy szimultán verseket alkot!)

Ebben az állapotában számára még az a legfontosabb, hogy bebizonyítsa: tud verset írni. Ez sikerül is neki, a könyvből legalább egy tucat kitűnő verset tudnánk kiemelni. Ismétlem, az a korszak, melyet ő így próbál definiálni: „messzeségem a szó”, egy kiváló költői tehetség meghökkentő erőfitogtatásának az ideje. A gyakran megjelenő virágzás-motívum, a tenger motívuma a kitárulkozás vágyáról árulkodnak — a bőség lehetőségéről. Nem csak a világot, a létezést akarja költészetével átfogni. Ez pedig szükségképpen indukálja az akció megkövetelte trónoló biztonságot; meggyőződése lehet, hogy minden megírható, sőt, mindent meg tud írni. (Ennél alacsonyabb mércéje ne legyen soha!)

Az első könyv átlapozásakor nem véletlenül ugrik be az olvasónak a Jelenései; Könyve, mint az egyik fő motívumtáplálója a korai Döbrenteinek. A kos, ostya, trón, oszlop, kehely stb. motívumok liturgikus holdudvara kellő méltóságot köcsönöz e költői attitűdhöz. „Nem akartam ima lenni”, mondja, de valamiképpen az erkölcsi példaadás szándéka kísérti. Ebben az értelemben romantikus. „Maradok mezítelen, akár a szeretet." Figyelmet érdemel, hogy a szeretet nem sugárzó, nem messianiszti- kus, ellenkezőleg: önmaga körein belül maradó, szomjazó szeretet.

A történések idejének meghatározásához is mágikusan használja az időjeleket: az aszály éjszakáján, húshagyókedden, a borotva szomjat oltó pillanatában. (1. Sylvester feljegyzéseit a magyar népdalról!) A történéshez kötött időmeghatározás módszerében szoros rokonságot mutat Döbrentei képalkotási hajlamával. Mindent képekre bont, bár a képek még nem mindig szolgálják az analízist. Olykor kellő töltet nélkül vakon suhannak el a megcélzott valóságdarab mellett, máskor viszont új ragyogásba vonják megtalált tárgyukat. A szinte csak képi építkezésben két hibalehetőség is előfordulhat (több is): amikor nincs miért képnek lennie a képnek (tehát nincs fede31