Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - TANULMÁNY - Kunszabó Ferenc: Töprengés a jászok eredetéről
KUNSZABÖ FERENC Töprengés a jászok eredetéről Népek, etnikumok eredete tárgyában a nyelvtudomány, a néprajz, a történettudomány és a régészet eredményeinek segítségével szokás voksolni, de ezek között is az első a legközkedveltebb. Vagyis aki valamely származást fel kíván deríteni, igencsak a régi szavakhoz nyúl, s ennek két okát gyanítom. Az egyik, hogy ez a legkényelmesebb mert a történelmi okadatoláshoz rengeteget kell olvasni, a néprajzi gyűjtőutak meglehetősen fáradtságosak, a földben turkálás pedig nemcsak igen vesződséges, hanem tetemes időt is rabol. A másik ok pedig az lehet, hogy régi nevek, szavak ízlelgetésében a filosz hajlamú embernek mindig kedve telik: mit jelenthet? honnan származik? mi a gyöke? milyen változásokon esett át? — csupa izgalmas kérdés, és elsősorban talán azért, mert legtöbbször eldönthetetlen. Nos, az ilyen búvárkodások számára a jász téma éppen nem szűkmarkú. Csupán Berény neve több mint ötven alakban fordul elő okleveleinkben; magának a népnek a nevét viszont már a Rigvedában olvashatjuk yadu alakban, a kínaiaknál yue-ti, Pto- lomaiosnál iáton, Strabonnál asz, a bizánci krónikákban )azigi, a kievi évkönyvekben jágni — mérvadó fiológusok legalábbis úgy ítélik, hogy ez mind a jász név előfordulása. A laikus számára is közvetlenebbek azonban a fennmaradott oklevelek betűzései: jaziges, jazigi, jazim, jaz, yaz, jasi jassó, jasson; Philister, filicster, philistae, saggittari satöbbi, s az ilyen rövid felsorolásból is láthatjuk, milyen tágas mezőre kényszerül már az, aki nem is a nép, hanem csak a név eredetét kísérti megfejteni. Próbálgatták is, és különösen a XVIII. század vége óta, mikortól a nemzetidea nálunk is kezdte általános szokásba venni magát. Visszavezették a filiszteust arra, hogy a jászok zsidók voltak A jászt viszont az íjjászra, a saggittarit az izmaelita kereskedőkre. Ha viszont a filicstri változattal játszogattak el, akkor oda lyukadtak, hogy a jászok kopaszak voltak, vagy legalábbis kopaszra, pilisesre nyírták a fejüket. Mások ezt nem állítják, csak arra a következtetésre jutnak, hogy a jász nép neve (jazig) a szláv jazik (nyelv) szó egyenes átültetése. — És itt nem a humort tartom fontosnak, minden látszat ellenére sem, hanem azt, hogy ezek a maguk idején tudományos magyarázatok voltak, egy szálig. De persze meg is cáfolták mindet, egyik a másikat. Tekintve azonban, hogy ily fontos kérdés nem lóghat a levegőben, mindig kell lennie egy éppen érvényes magyarázatnak. Legalább egynek. S mert a cáfolók cáfolatai időrendben követik egymást, rendszerint a legutólsó elemzés dominál. így például, amikor a tiszteletreméltó Fodor Ferenc gyűjtött anyagot a könyvéhez, e század harmincas éveitől, éppen Melich János nyelvész okfejtése járta. Mégpedig: a jász név a szlávon át jött a magyar nyelvbe. Hogyan? „ ... a régi alánoknak egy töredéke ma is él a Kaukázusban osszét néven, akiket a törökök asz néven hívnak. Ez ment át az oroszba, hol jasi lett belőle, s ez jött át a magyar nyelvbe is, jász alakban. A jasy név tehát a mai osszétek őseit, az alánokat jelenti. A jász név a magyarban nem régibb a 13. századnál, s délszláv közvetítéssel került át az oroszból...” Ennyi a tudományos indoklás, ami azonban bennem kérdéseket támaszt: Mikor a jász név szlávos átírása a kievi krónikákban megjelenik, akkor a nagyorosz nép még ki sem alakult véglegesen, ráadásul nemcsak a Kaukázustól vannak több ezer kilométerre, hanem az ukránoktól is sok százra. A törökök viszont ma hívják jász néven az osszéteket. Hogyan kerülhetett a török asz szó az oroszba, onnan délszláv közvetítéssel Esztergomba a 13. században?! S miért kellett ezt nekünk föltétlenül átvenni, mikor az előző korokban bőven érintkeztünk a jászokkal, és azok feltételezett elődeivel, az alánokkal?!... Nem tudom. S szerintem Melich János professzor úr sem tudta. Talán ezért is rak fejtegetései végére egy „lehengerlő” érvet: Marczali Henrik szintén osszét eredetűnek tartja a jászokat! 290
