Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - TANULMÁNY - Kunszabó Ferenc: Töprengés a jászok eredetéről

A fejtegetésnek ezen a pontján ide kell írnom: nem gúnyolódom. Rezignált vagyok. Ám az is csak azért talán, mert a lemondás állítólag a bölcsesség egy alfaja. Arra pedig itt szükség lenne, módfelett.Mert el ne feledjük, hogy eddig a név eredetével bíbelődtünk (a jelentés-magyarázatokat el is hagynám), és a játékszabályok értelmében most jön a nép származásának taglalata. S mert minden tüsténtkedésem ellenére is csak kotnyelesnek érzem magam a származástudományokban, Fodor Ferenc áttekintését veszem vezérfonalul:

A jászokat a metanastá (kóborló) jazigoktól látja származónak Ranzanus és Bon- fini a XV. században, Otrokocsi 1693-ban, Horvát Péter 1801-ben, Horváth István 1829-ben, Gyárfás, Hornyik és Szombathy a múlt század második felében, s Kele ennek a századnak az elején. E szerzők majd mindegyike valamilyen nomád, lovasnomád, félnomád népnek tartja a jazigokat, szkíta, szarmata, hun vagy török eredettel, kivétel ez alól Horvát Péter, aki a szláv eredet mellett tör lándzsát, s ebben találkozik a szlovák származású Bél Mátyással. A német Wernherusnak viszont az a nézete, hogy a jászok germán eredetűek. Ám ahogy haladunk a jelen felé, egyre több szerző köt ki a kun eredet mellett, s egy részük úgy véli, hogy Kuthen vezér népével jöttek be az országba, mások szerint Árpád törzseivel, míg ismét mások szerint Szent László telepítette le őket, a besenyőkkel együtt, de esetleg már a honfoglalás előtt is itt laktak. — Fodor professzor úr mindezt felsorolja, tisztességei és nem kevés türelemmel, aztán közelíti meg az általa helyesnek tartott felfogást, majd összefoglalja azt is, Lamanszkijra, Jankó Jánosra, Munkácsi Bernátra, Gombocz Zoltánra, Melich Jánosra és Rásonyi Nagy Lászlóra hivatkozva:

A jászok nem török fajú nép, mint a kunok vagy besenyők, hanem irániak. A szkíták maradványai és az iráni szarmaták a mai ukrán szteppéken olvadtak össze, így jött létre az alán nép, amelyik aztán a Kaukázus felé húzódva három részre szakadt. Egy részük a Kárpát-medencébe jött be, talán a IV. században, másik részük a kunokkal együtt elárasztotta az Alduna vidékét, míg a harmadik rész felhúzódott a Kaukázusba. A kárpátmedencei kiágazás mintegy két évszázadig élt a Duna— Tisza közének északkeleti részén, majd a harmadik népvándorlási hullám kisodorta őket Nyugat-Európába. Az Alduna vidékére nyomult alánok a hun birodalom bukása után elszóródtak délnek, a mai Bulgária területére, északnak, fel egészen a mai Ki- sinyevig, de a Kárpátok vonalától keletre, s elkeveredtek, a török népekkel, hun maradványokkal, a mongol avarokkal. A későbbi honfoglaló magyar törzsek is érintkeztek az alánokkal, hosszú időn keresztül, sőt a Csodaszarvas regéjében Hunor és Magyar, a két dalia, két egytestvér, Ménrót fia az alán király lányait rabolja el s veszi feleségül. A Kaukázusban maradt alánokból alakult ki az osszét nép. Innen egy részüket a kunok sodorták a Kárpátokhoz, majd Magyarországra. Más részük viszont kintmaradt a mai Moldvában, s évszázadok alatt fokozatosan elrománosodott. Akik viszont a Kárpát-medencébe jöttek, azok hamarosan elmagyarosodtak, de annyira, hogy szinte semmi nyelvemléket sem hagytak maguk után, még a helynevekben sem, amit pedig kevés nép mulaszt el, ha egyszer tartósan megül egy tájat. Ebből a tudósok arra következtetnek, hogy ide már erősen eltörökösödve, azaz kunosodva jöttek.

S ha most az egészet áttekintem, akkor olyasmit tudok mondani, hogy végeredményben tetszik nekem ez az okfejtés. A baj csak annyi, hogy bizonyíték ehhez sincs több, mint a filiszteus, a német vagy a szláv származáshoz. Mert összesen is két népnév szófejtése van a markunkban: osszét=asz, asz—jász. S ha ezt elfogadom, akkor az így kihúzott cérnaszálra még két másik adalékot fűzhetek föl: Egy szláv helynév a Kaukázusban: Jasskija gori, amit Jászhegynek fordítanak; valamint: az osszétek egyik kihalt nemzetségének neve Agu-szarón, azaz Ago sarjai, a Jászságban pedig a török korban pusztult el az Ágó nevű falu. De ha azt mondom, hogy a szófejtés nem győz meg, akkor az egész összeomlik, mint a kártyavár. De még ha el is fogadom a jászt és az osszétet közös eredetűnek, a szittya-szarmata keveredés, a jászok alánoktól való utódlása, de különösen a kunokkal, esetleg a besenyőkkel való Magyarországra jövetele akkor is merő kombináció. Mert ezekre adat egyetlen sincs, még szófejtéses sem. Mert a fentebb ismertetett eredetezés az ilyen esetekben szoká291