Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1-2. szám - Simonffy András: Bizalmatlan tavasz (regényrészlet)

e) a budapesti harcoknál az Ellenőrző Bizottság katonai osztályának vezetője szerint 12 magyar század kitüntette magát. Létezésükről csak f. hó 16-án szereztünk tudomást, átadásuk a magyar hadsereg kereteibe még nem történt meg.

d) Debrecenben napok óta tartózkodnak különféle magyar partizán csoportok, melyek eddig ugyancsak át nem adattak.

e) A Debrecenben lévő hadifoglyok hangulata állandóan romlik. Hivatkoznak arra, hogy jórészük Miklós vagy Vörös vezérezredesek felhívásának eleget téve maradtak vissza csapataiktól, avagy mentek át a Vörös Hadsereg oldalára. Becsapottaknak érzik magukat mind a Vörös Hadsereg, mind a két vezérezredes részéről, mert úgy vélik, hogy sorsukra hagyták őket. (...)

f) Az Ellenőrző Bizottság és az Ukrán Frontparancsnokságok között a magyar hadsereget illetően a kellő összhang hiányzik. Intézkedések keresztezik egymást. Az Ellenőrző Bizottság megkívánja, hogy csak rajta keresztül érintkezzünk, viszont a frontparancsnokságnál elérni semmit sem tud.

(...) A vázolt körülmények között a hadsereg kellő időpontban való felállítása majdnem illuzórikus. Nehogy pedig a magyar kormányt az a vád érhesse, hogy a fegyverszüneti szerződés pontjait nem tartja be, feltétlenül szükséges, hogy a magyar kormány a szovjet kormánnyal az alábbi kérdéseket tisztázza:

1. Mily álláspontot foglal el a szovjet kormány a magyar kormány február 4-i átiratával kapcsolatban?

2. A hadsereg megszervezését illetőleg milyen hatásköre van az Ellenőrző Bizottságnak, illetve az ukrán frontparancsnokságnak?

3. Hajlandó-e oly értelmű intézkedések kiadására, melyek az előbbiekben felsorolt visszásságok kiküszöbölésére alkalmasak?

Véleményem szerint csak a fenti kérdések sürgős tisztázása után vállalhatja a Magyar Kormány a hadsereg szervezésével reá háruló súlyos kötelezettségeket, illetve kénytelen a kötelezettségek be nem tarthatóságáról a szovjet kormánynak hivatalosan jelentést tenni.

A kérdések tisztázásáig pedig javaslom, hogy a rendelkezésre álló toborzottakból, kizárólag a feltalálható magyar anyagból és a Földművelésügyi Minisztérium által rendelkezésre bocsájtott lovakból és járművekből 3—4 zászlóalj felálíttassék, hogy jószándékunkat bizonyítani képesek legyünk és ezekkel a zászlóaljakkal egy orosz hadosztály kötelékében bár, de a német hitleristák elleni harcot fegyveresen megkezdjük.

Hogy helyes volt-e elengedni 24—48 órára ezeket a környéken lakó, és érthetően — ha csak rövid időre is, de — hazatérni vágyó katonákat, arról hosszan el lehetne vitatkozni. De az a tény, hogy ezek a katonák ebben a helyzetben, amikor hatalmas érzelmi erő csábíthatta őket az otthonmaradásra, amikor a háború vége már belátható közelségbe került, amikor égető szükség volt otthon a férfikézre és a józan észre, mégis egytől egyig visszatértek, számunkra ott annak a bizonyságát jelentette, hogy minden addigi kétség ellenére a magyar népben megvan a készség a további harcra, a német fasizmus elleni harcra.

Visszatérésük — mint a későbbiek bizonyítják — erről győzte meg a szovjet hadvezetést is.

16