Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - TANULMÁNY - László Gyula: Más megoldás is elképzelhető?

megy, nyugat (Deimel, SAG 198—99.), a bir4-Eden, terület, puszta birtok, (Dja- konov). Ezek szerint a szó valószínűleg egy keletről elhúzódó nép nyugati bir­tokát, foglalását jelölte meg. Ez a pusztai, lovasműveltségű nép (szkíták?) itt a Kaukázusban kiváló bányaművelést, kohóműveket, kovácsműhelyeket létesí­tett, melyek révén erős ló-, kocsi- és egyéb szerszámokat és fegyvereket alko­tott. Ezt bizonyítják a gondosan kidolgozott fémleleteken kívül a saját föld­jük kemény sziklái között végbevitt folyamszabályozások, építményeik, emlék­műveik. A fémeket az egész folyamköz számára ők dolgozták fel, ott ugyanis fémbányák és kohók nyomára sem bukkantak, de annál több szakszerűen ké­szített szerszám, fegyver és ötvösmunka leletre, amik legnagyobbrészt a meg­munkálás és a vegyi összetétel alapján Szubirra utaltak. A 3. évezredből Öba- bilonban is vannak szubir szövegek, Ur III. korszakából pedig egész Szumirban is. Később már a hurrik veszik át a vezetést, akiknek nyelve és írása sok szumir, illetve szubir elemet mutat. A 2. évezredben a »szubirok« kifejezést a »hur- riták« szinonimájának tekintették. A Hettita források a 2. évezredben a hurri államok sorában említik Mitannit is. Később ezen a vidéken Urartu (utána Ör­ményország) alakult ki a Kaukázus déli lejtőjére is lenyúlva, fővárosával Van- nal (szubirban u=lo, jele egy ék, a héberben [vau] kötőszó, törökben on=lo). Az asszírok állandó kegyetlen támadásai között a szubirok mindig északabbra húzódtak és vitték magukkal átalakuló, kölcsönhatásokkal megtűzdelt nyelvü­ket, mely még a Méd birodalmukban is megőrizte szumir jellegét Asszíriának 612-ben bekövetkezett legyőzése után a perzsa politikai hatalom alatt is (mada szumirban: ország, terület, nép). Padányi részletesen foglalkozik a szubir nép további sorsával és vándorlásával, melynek során előbb a hun—szabir Kazáriát alapították meg a Kaukázus északi oldalán. (V. ö. Varos-An romjainak feltá­rása Bakutól 200 km-re a Kaukázusban, Szuvar romjai a Volga partján stb.). Később, nyugat felé az új hazába költöző magyarok ennek a szubir, szabir, sza­vard származásnak a tudatát töretlenül vitték magukkal. Bíborban született Konstantin görög császár a magyar vezér unokájától úgy hallotta, hogy ők ma­gukat »Szab or tói aszfaloi«-nak nevezték. Gosztonyi szerint a második szóban a szumir »usbar« van jelen, ami az »us« (vér) és »bar« (test) összetétele és jelen­tése: rokon vagy nőrökonbeli leszármazott” (Djakonov szerint az északkelet felé kirajzó szubirokról nevezték el Szibériát. Mi viszont mondhatjuk, hogy Szom­bathely római kortbeli nevét, Szabáriát, a helyi hagyományokat mindenütt tisz­telő római világbirodalom-politika adta. Egyébként az azon a vidéken (Vas me­gye! Vasvár!), valamint Magyarország több más helyén nagy számban talált régibb bronzkori szerszám- és fegyver-leletek egyértelműen szubartui készítés­módra utalnak.” Eddig Zakar András összefoglalásának szövege. Hogy a kérdés még vilá­gosabb legyen az olvasó számára, Csőke Sándor egyik könyvéből (A sumer ős­nyelvtől a magyar élőnyelvig. New York, 1969. II: 1. idézzük a következőket: ,,A szumér nyelv nem halt ki, nem pusztult el, hanem modern formában tovább él a mai magyar nyelvben. Ezek szerint, a magyar nyelv egyenes folytatása a szuimérnak. De az uralaltájinak mondott nyelvek is a szumérnak ismert nyelv származékai. Tehát a finn, vogul, török, tatár, mongol és tunguz nyelvek ősibb alakja szintén a szumérból mutatható ki. Szókincsük és alaktani elemeiknek nagy része szumér analógiákkal bír, így a szumér nyelv mellékágainak tekint­hetők, míg a magyar nyelv egyenes folytatása a szumérnak.” (II:VII) „Szu- mériából elszármazott magyarság, ilyen vagy olyan név alatt, kisebb-nagyobb számban, hazát keresett, végleges telephelyet. Mi sem természetesebb, mint a Kárpát-medence felé való igyekezés, mert ott két-háromezer éves szakadatlan 286

Next

/
Thumbnails
Contents