Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - TANULMÁNY - László Gyula: Más megoldás is elképzelhető?

29 a törökben, 51 a magyarban, 24 a kaukázusiban, 7 az óceániaiban, 8 a paleo- szibériaiban, 12 a tibet-birmaiban, 9 munda-kholban, 5 a szanszkritban, akkád- ban, a dravidában és a kínaiban, 4 a baszkban és az indo-európaiban stb.

A szótári hasonlóság vonatkozásában a Gosztonyi nyelvkönyvében bemutatott mintegy 1000 szó (gyök, rag, képző) jelentésben és hangtanilag a megfelelő magyarral kb. 60%-os egyezést mutat. Köztük sok műveltség közi alapszó van. A többi nyelv viszonylatában ez az arány sokkal kisebb. Egyes nyelvi vonatkozások történeti hátterének is felvázolásával nyelvkönyve az először Orbán Árpád által bemutatott komplex »sokszögű«, tudományközi, Gosztonyi szavaival: Linguistique multilateral nyelvösszehasonlítás klasszikus kézikönyvvé vált.

Zakar András a legújabb glottokronológiai módszert alkalmazta és összekapcsolta azt a komplex nyelvösszehasonlítás módszerével. A nemzetközileg megállapított 100 alapszó-jegyzék (Schwadesh, Hymes) olyan gyökszavakat tartalmaz, melyeket a nyelvészek szerint a népek csak legvégső esetben hajlandók felcserélni más, idegenből vett szavakkal. Ennek a jegyzéknek az alapján megvizsgálva a mai magyar gyökszavakat, azt találta, hogy ebben 63 szumir és 12 akkád jelentésbeli és hangtani megfelelő szerepel. Ez a magas visszamaradási százalék, melyből esetleg egy-két megfelelő vitatható, de eddig még nem került tudományos megcáfolásra, szoros egyenesági leszármazást bizonyít. Azonfelül nagyjából meglepően megfelel a Gosztonyi által meghatározott nyelvszerkezeti megfelelőség arányának is.

Zakar a magyar jelképírás (rovás) és a szumir képírás között is jelentős egyezést talált. A tatárlaki táblákon, melyek időszámításunk kezdőpontja előtti. 5. évezredből eredeztethetők, de a Szovjet Tudományos Akadémia Régészeti Intézete megállapítása (Perlov) szerint mindenképpen ezer esztendővel megelőzik a hasonló szumir képírás-jeleket, a képjelek nagy százalékban egyeznek az erdélyi (magyar) rovásjelekkel. A kutatást tovább folytatva kitűnt, hogy a rovásjelek és a szumir képjelek mintegy 60%-os jelképi egyezést mutatnak (hal, Gyula, Isten, fogoly, bak stb. jelei), sőt sokszor ezek jelentései is (1976). Püspöki Nagy Péter az eurázsiai jelképrendszerekben 5 közös jelt figyelt meg, és ezek mind egyeznek a megfelelő szumir képjelekkel (1977).

A szumir-magyar rokonság nyelvi bizonyításának köre ezzel lezárult. Hogy ez a rokonság a nyelvin túl népi rokonságot is jelent, és ha igen, ez milyen fokú és terjedelmű, az még további bizonyítást igényel, melynek szilárd alappontjai máris vannak. Ennek láttán némelyek arról az oldalról próbálták az egész kérdést elutasítani, hogy ha nincsen egészen világos írásbeli bizonyíték a népi érintkezésre vonatkozóan, ez nem lehet valóságos történeti tény sem. Ezzel szemben jól ismert, hogy bár az ősi szumir mint élő, beszélt nyelv a szemita nyomásra lassan elhalt, éppen szemita népek létesítették az említett ninivei könyvtárt az i. e. hetedik században. A szumir-asszir kétnyelvű táblák itt azt igazolták, hogy a szumir nyelvi hagyatékot nagy gonddal őrizték, ápolták, tanulmányozták, másolták, sőt továbbfejlesztették. A Közel-kelet távolabbi vidékein is a nemzetközi érintkezésben, a diplomáciában, az irodalom, tudomány és vallás területén a szumir mint ősi nyelv sokáig ismert és tanult nyelv volt. Ezen túlmenően a szumirokkal érintkezésben állott népek és maguk a megmaradt szumirok is új politikai alakulataikba is tovább vitték ennek a nyelvnek átvett, illetve továbbfejlesztett változatát.

Djakonov bizonyítja, hogy az ősi szumir központ Mezopotámia északi hegyvidékén húzódott, a Kaukázus déli lejtőin — szűkebb értelemben véve. A tá- gabb értelemben véve Szubirki-Subartu egész Mezopotámiát jelentette (Deimel, SAG 177). A szumir alapszó Su-bir^1, ahol a su általában: sötét, süllyed, le285