Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - TANULMÁNY - László Gyula: Más megoldás is elképzelhető?

(ős-szamojéd) és finnugor népek egyes tekintélyes kötelékei is elhelyezkedtek itt a határos földeken ... Idegen kultúrköri hatások ... 1. A Kelet-Európába besugárzó mezopotámiai akkad (babyloni-asszír) elemekkel megbővült északkeleti-kaukázusi (ősdaghesztáni) kultúrénntkezés... a bronzkorszak folyamán ... 2. (ezzel) egybeeső korban ... Ó-ind és ó-iráni... E történelemnemlát- ta érintkezés és nyelvi hatás az ősmagyarságot s a finn-ugorság egyes kötelékeit még mindig egymás közeli szomszédságában érte ... 3. A Balti-tengerpartvidék keleti-indogermán lakosságainak helyi műveltsége ... litván—lett nyelvi hatása a Kr. e. 800—500 körüli időkben kezdődhetett. 4. A korai vaskorszak alatt... Kr. u. 100—500 közt ó-germán műveltségi és társadalmi hatás. Ez utóbbiak az ős-magyarságot már alig érték el. Mészáros Gyula abban összegezi néptörténeti vázlatát, hogy „A Volga-szeglet összes határvidékeivel együtt, mely még a Kr. u. XIII. század derekán is „magyarul” beszélő népelemek lakóföldje volt, legkorábban már a közép- és új kőkor idején a magyarságnak és a vele fajilag ősrokon rövidfejű emberkötelékeknek ősfoglalási területeként tűnik fel” (Ehhez tudnunk kell, hogy Mészáros Gyula az őskori Európa benépesedését két gócból képzeli el: a hosszúfejű fehér fajták Afrikából telepedtek volna át földrészünkre, a rövidfejű fajták [közöttük az ősmagyarság] keletről áramlott volna Európába). A Volgái ősmagyar törzsek az ugorok, két ágra oszlottak — az orosz őskrónika szerint — a fehér ugurokra és a feketékre. A színek égtájakat jelöltek s a „fehér” a nyugati ugurokat, a „fekete” a keleti ágat jelölte. A továbbiakban a Volga-könyöknél maradt magyar töredékek egyrésze a csuvasba olvadt be (csuvasos jellegű szavaink szerinte ősmagyar szavak!), másrésze a baskírba. Mészáros Gyula ígéri, hogy e feltevéseinek részletes, tudományos szinten megfogalmazott indoklását is közzéteszi majd, halála azonban megakadályozta ebben.

A summáktól való származtatásunk gondolatához elöljáróban:

„A szuimir nyelv és ennek területenkénti változatai éppen úgy léteztek 6—7000 évvel ezelőtt Mezopotámiától a Donig, Tibetig, Krétáig és a Kárpát- medencéig, miképpen ma is ezen a területen találhatók mindazon népek, amelyek ma is hordják nyelvükben az írást feltaláló szumir nép nyelvét, és nyelvüknek — a szumir nyelvhez való rokonsága éppen úgy kimutatható, mint a magyar nyelv rokonsága.” (Foyta — Pók — Badiny Jós: Finnugor-Sumir című vitairatból. Buenos Aires 1964.)

Manapság az őstörténeti elméletek közt a sumir nyelvvel és néppel való rokonság illetőleg a tőlük való leszármazás hirdetése a legelterjedtebb. Számos nyugaton élő hirdetője van (Bobula Ida, Nagy Sándor, Padányi Viktor, Badiny Jós Ferenc, C. G. Gosztonyi, Csőke Sándor, Endrey Antal) s mellettük a hazaiak is nagy szorgalommal gyűjtik a bizonyítékokat (főként a nemrégen meghalt Schédel Andor továbbá Novotny Elemér és Zakar András, valamint Háry Györgyné). Éppen, mert a kérdés irodalma rendkívül szerteágazó (bár legnagyobb részt birtokomban van!), megkértem dr. Zakar Andrást, foglalná össze számunkra azt, amit ő megalapozottnak tart. Az alábbiakban adom szövegének ' egy részletét. „A korszerű nyelvtudomány valamennyi követelményének megfelelően kifejlesztett mai helyzet lényegében az alábbiakban vázolható.

Elsőrendű fontosságú volt a nyelvszerkezet pontos megállapítása. Gosztonyi legújabb könyvében (1975) a szónak, a szókapcsolatoknak és a mondatszerkezetnek párhuzamosságai rendszeres felsorolásra kerülnek. Híressé vált Táblázatában 22 különböző nyelv alaktani és hangtani jellegzetességeinek 53 fajtáját hasonlítja össze, és megállapítja, hogy az 53 nyelvtani jellegzetesség közül, mely a szumir nyelvben megállapítható, 21 van meg az északi finn-ugor nyelvekben,

284