Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 4. szám - TANULMÁNY - László Gyula: Más megoldás is elképzelhető?

dai, rokonsága stb. mind pontosan megtalálhatók az összeállított családfán.

íme egy részlet Pataky László: A magyar nép kialakulása az Arvisurák tükrében című vázlatából (1977. VIII. 28. kézirat 1. oldal): „Cserép József profesz- szor az ókori görög és latin írók műveiből megállapította, hogy a magyar nép őshazája abban az időben, amikor az utolsó jégkorszakot a jelenlegi meleg kezdte felváltani: a nagy világtengerek valamelyikében elsüllyedt. A mostanában napvilágra került Arvisurák ezt igazolják. Mi azoknak az ivadékai vagyunk, akik ebből a világkatasztrófából megmenekültek. Pontosabban: azoké, akik a Délkaukázus vidékére kerültek. Ide érkezett i. e. az 51. évszázad derekán Magya fejedelem három fiával, néhányszáz lovas kíséretében — hajón. Alighogy ide értek, egy forró tavaszon lezúdult a Bibliában is említett Özönvíz. Ez mindent eliszapolt. Ezért feljebb húzódtak Evilátba. Űk alapították ott Magyar-Ká-t, a Kuma völgyében. Magya fejedelem Enéh nevű felesége akkor már nem élt. Ö még az őshazában meghalt. A három fiú felosztotta a vidéket. Káldor visz- szament a déli részekre. Hunyor bement Belső-Ázsiába. Magyomak maradt a Kaukázus fölötti rész a nyugati tájakkal. Hunyor birodalmából alakult ki a nagy Hun birodalom. Magyoréból a Szkíta birodalom. Magya fejedelem másodszor is megházasodott, Mari hercegnőt vette feleségül. — Amikor meghalt — 5005-ben Mari nyolc gyermekével — Rá folyó mentén — felhúzódott az északi tájakra, ök alapították Kazán városát és ők nevezték el a Rá folyót Itilnek...”

Bár ezekben az ismertetésekben nem célom a vitatkozás, hiszen ez egymásmellé állított elméletek úgyszólván magúktól közömbösítik egymást, ez alkalommal hadd, idézzek egy levelemből, amelyet a kedves Pataky Lászlóhoz írtam. Az idézetet azért tartom fontosnak, mert valósággal Arvisura hívők tábora alakult Magyarországban (érdekes: az emigráció nem vesz erről tudomást!). Egyik idősebb magyar értelmiségi, aki elhozta nekem a szöveget, s kérte véleményemet, utána felháborodottan tiltakozott, hogy „a magyar nemzet e nagy kincsét” népmesének tartom és szintehogy kitagadott a magyarságból! Az Ar- visurákban való hit már a szenvedély fokán van. íme tehát a levélrészlet: „Másodszor is elolvastam az Arvisurákat és még rosszabbak a benyomásaim mint voltak. Elsősorban a cím. Ez furcsa módon keletkezett, és feltétté, hogy akik elolvassák, nem tudják a következőket: az iráni világképben a források eredete nem a földben, hanem az égben van. Aveszta szerint a mennyei vizeket egy női istenség őrzi Ar dvisura-Anahita. Neve annyit jelent »Tiszta, szennytelen«. Ahu- ra-mazda bízta rá a vizek őrzését! Az Arvisura név íme innen került a »vogul sámánéhoz! De kérdem: látta-e valaki az állítólagos sámán által elhozott rovásírásos eredetiket? Milyen papíron vannak, netán »aranylapon«? Mert ahhoz, hogy az egészet elmondja hónapok kellettek volna, s ahhoz, hogy fejben megtartsák, ember nem akadna! Partizánok pedig — minden percükben életveszélyben — nem áldozhatnak hónapokat arra, hogy csak meséljenek-meséljenek! Tehát ki látta a szöveg eredetijét? Milyen nyelven van? Mert hogy nem lehet mai magyar nyelven, az holtbiztos! Tudja-e Paál Zoltán ezt a nyelvet? A vogul samánfi talán tudott magyarul? Ha nem, milyen nyelven adta át »tudományát«? Látod, kedves Bátyám, egy sereg kérdés — amit még többel is meg- toldok — s aminek vizsgálata előtt egyetlen szót sem lett volna szabad elfogadnod! Nos, térjünk rá az időszámításra. Miféle időszámítás alapján lehet meghatározni, hogy pl. ki volt a „magyar király” Krisztus előtt 4000-ben? A szövegben jól felismerhető, hogy néhány részlet a „Mongolok titkos történetéből” került bele. Mások meg a Németh Gyula által szerkesztett Attila és hunjaiból, ismét mások Karsai Géza barátom Anonymus Pousa püspöke nyomát mutatják. Összevissza hordott adatok ezek. Nagyon sajnálom, hogy ez a véle280