Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - Ágh István műfordítása: Tóma éneke (vers)
ágh istván műfordítása Tóma-éneke (Vogul medve-ének) Falu feje, bátor ember Tóma, száz elejtett vadról híres ember Tóma. összeül a két vén elöljáró, összetanakodnak; - a tavaszi jávorfogást beszélik, a tavaszi vad-fogást megbeszélik. - Tóma odalép közéjük. Közülük egy korhadt ágat jó magasra dob föl: esésében háromszor is megnyilazza; közülük egy tuskót jó magasra dob föl: esésében háromszor is megnyilazza, háromszor meglövi. „így kell jávorra vadászni tavasz idejében.” - Aztán ellép, tovább indul, tobozát hullató ritka berekbe elindul. Ott egy magas fenyőfából kemény fát hasít az ijjhoz, ott egy magas nyírfából hajlós fát hasít az ijjhoz. Bogyót adó bogyós berek bogyója mikoron megérett, míg az erdőn lustuló erdei vad csak úgy járkál: a sok kendős asszonyka, ül nehéz üléssel, fekszik nehéz fekvéssel. Aztán zelnicét adó zelnicés fövenyre indul ijjvéget vágni. Zelnicét adó zelnicés föveny zelnicéje mikor megérett, míg az erdőn lustálkodó erdei Vad csak úgy járkál: a sok kendős asszonyka ül nehéz üléssel.
