Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - Reismann János: Nyugtalan évek (emlékirat) - "Ágas fád ága lengedezzen" (Vogul népköltészet) Bella István műfordításai: Szélért való könyörgés, Jápel manó, Vágyakozás, A vánti-falvi leány, Tobolszkból jött Péter bátya, A csúnya fiú kesergése (versek)
A lányos falun túl, a fiús falun túl már nyelve hangja hallszik, már torka hangja hallik.” Egy pillanatra kimegy: „Lányos falu, fiús falu közepire rénpata-sarkú két csizmájában siet. Felismerhető közeibe jutott, arca kivehető közeire jutott.” Most megfordul: „Erdei fenyő ajtómat becsaptam, lucfenyő ajtómat becsaptam. Az erdei fenyő, a lucfenyő ajtó nyikorog, nyekereg, nyekken. Mikor bevágtam őket, egy kontár-bárdolta ajtó ripityára tört volna dirib-darabökra törött volna. Jó ács ácsolta, azért nem esett szét. Ej, kölkök, kölykök! A félfalu minden kutyája a lányos falu révébe futott, a fiús falu révébe futott. Felismerhető közeibe jutott, arcakivehető közeire jutott: lám, a kétarcú arcos Jápel, lám, a négy kezű kezes Jápel a mi lányos falunk, a mi fiús falunk közepire íme leszállt. Elgyöngült szívű sok fiam, elgyöngült szívű sok lányom, őrző ujjú bundátok ujját őrizzétek, őrző ölű bundátok ujját őrözzétek! A lápi állat ülő házába lábjátszást játszani bizonyára eljön, kézjátszást játszani bizonyára megjön. Nőteli házunk, férfiteli házunk ajtónyílásában a kecsege-gerincű vastag szálfa megreccsen, a nyelmalazac gerincű szálfa megroppan. Erdei fenyő ajtó biztos nyitása hallik, öt ujjas ujjú kés markolászása hallszik. Öt pallójú padlós padló közepén mi kerekedik: 238
