Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Takács Imre: Jégre fekszik a Hérosz, Kis vízfestmény, Nyárvégi szőlőhegyen (versek)
TAKÁCS IMRE Jégre fekszik a Hérosz Nem szabadna már az idegbajt etetni és itatni minden napon! Ebben az agresszivitásban és félelemben már nincs hatalom. Ügy beszélnek itt öcskösök, kiszőrösödött babák, megkopaszodott kislegények: értened kell, velük a változás szól, és pokoli történéseket szervez meg az élet. Fölszaglik, amiről azt hitted már: beszáradt és begyógyult, mint a lőtt seb. Fiatalok bontakoznak és bomlanak — egynyári virág gyanánt —, és zuhannak bele a földbe ősnek. Milyen lesz — nem a világ —, csak a szerkesztett képe a világnak? Mint perforált kartonpapírok közt a selyemhernyók, a szenvedés hizlalt alakzatai köztünk úgy bujkálnak. Nem leszünk az élők a televényen, de nyavalyák televényei leszünk. Önmagunkra csavarva, mint a rétes: elrongyoljuk azt, amit értelmezünk. A lényeg létrejön majd — a meglepő. És színpadi birkózással a ringben játékosok és bábuk egymásba keverednek . . . Jégre fekszik a Hérosz selyemingben. Kis vízfestmény Mint egy elázott madár az esőben! — tájékozatlan ésszel várakozom. Gubbasztok, a jövőmet nem tudhatom; azt se, hogy lesz-e holnap majd napsütés. A frontátvonulások hírzárlata, és a mikro-klímáé, a köd koszos tartománya az égig körülöttem . . .! Mint egy elázott madár az esőben! 193
