Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 3. szám - Zelei Miklós: Tiszteletkör (elbeszélés)

számíthatóbban súlykolódnak a követelmények. A módszer ugyanaz. De Tüsz- szerre alkalmatlan.

Mindenesetre érzékeltetni fogja az idomárral, hogy nem hordhat magában kiismerhetetlen foltokat. Nem kell többet megéreznie, többre rájönnie annál, mint amennyit várnak tőle. A szándék járhatatlan karsztvidéke ebből a fölöslegből kövesedik. És a produkcióban a rendezőén kívüli szándék még feltételezésképp sem lehetséges.

Ezeken már vadászházbeli szobájában gondolkodik. Írásbeli figyelmeztetésben fogja részesíteni. Ennek még nincs semmilyen következménye, csupán az egyensúlyából billenti ki Tüsszert, aki biztos abban, csak elismerés illetheti.

Ez így is van. Ám nem tudhat arról, hogy többet tudásával hibát követ el. De ezt nem szabad megmondani neki, mert ez végül is jó. Néhány év múlva komolyabb feladatot akar rábízni: alkalmas segédrendező válhat belőle. Csak nem mindegy, hogy hogyan tud többet, és jó, ha néha bizonytalanná válik abban, hogy valóban többet tud-e?

M«st megbillen majd, foghatóvá lesz, tehát faragható.

Az írásbeli figyelmeztetés orvén összehívja a stábot. Hüvelyk és mutatóujja közé csippentve felemeli a papírt, Tüsszernek oda kell mennie érte, de mielőtt átadná, felolvassa, hogy a szelídítő elemeiben sértve a kötelezően bennünk rejlő humanizmust, a táplálékot élve adja a farkasoknak. Fontos megemlíteni, hogy micsoda veszély ez kifelé. Az állatvédők és más akadékoskodók bármikor megszimatolhatják. Erteilen újságcikkeik nyomán a moziközönséget befolyásoló hírek kelnek szárnyra, a produkciónak lényeges károkat okozva mindazon dolgok ismertetésével, amelyeket kameránk szögletes nézőkéje nem véletlenül nem fogott be.

— Ekkora jó lesz, mondja Tüsszer, miután kilépte a kifutó kerítésének vonalát. Zsinórral is kihúzza, a cölöpök helyére vesszőket szúr. Megjelöli az ajtót is, hogy az asztalosnak meg a két esemnek már ne kelljen a fejüket törniük, de annál jobban csinálhassák meg, ami rájuk tartozik, a kifutót.

Még meg sem hozták Törzsfőt és Longobárdot, amikor már kigondolta a két farkas igazi legyőzésének módját. Azután majd elkezdődhet a konkrét feladatokon alapuló lényegig betanítás.

Előtte egy vagy két napig, inkább kettőig, de esetleg háromig egyik állat sem ehet. Legjobb lenne segítség nélkül elvégezni, de az lehetetlen. A siker az ügyességen, helyzetfelismerésen, személyes bátorságon múlik. Fel kell tételezni egy eltervezhetetlen pillanatot, a kudarcét. Ekkor kell a segítség, aki, alighogy hátrálva és védekezve az ajtóhoz érek majd egy pillanatra, amíg átlendülök rajta, kinyitja a felső részt. Ha ez sem sikerül, a palánk mögül Árvay, Bencze és Magos odafutnak és kimentenek. Ha ez sem sikerül, akkor nincs más hátra, meg kell majd semmisítenem eddigi munkám két szép eredményét.

A húst a kifutó közepére kell tenni. A ketrecek közé megyek, egyszerre nyitom ki Törzsfő és Longobárd ajtaját. A farkasok összemarakodnak a húson Ekkor várni kell. Szorítani a korbácsot, állni és figyelni. Valószínűleg Longobárd lesz az erősebb. Amikor biztosnak látszik már, hogy Longobárd győz, az ő ketrece felé kell terelni a farkasokat, majd gyors váltással, csak Longo- bárdra összpontosítva az ütéseket, a helyére kell zavarni, és rácsaphatom az ajtót. Ezután következik Törzsfő, s néhány óra múlva mindkettőnek külön, bőséges etetés.

192