Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Pasolini, Pier Paolo: Társaságbeli versek, Papírfoszlány (versek) (Szikszai Károly fordításai)
mintha titkos hatalmak ostromolnák, a szabályosságot, és a fizetést. Durva anyák, kik nektek azt papolják: Csak megmaradjatok! Csak túléljétek! Ne tiszteljetek senkit, mások gondját ne viseljétek, effélék ne rontsák kebletekben keselyű teljességiek! Íme hát gyáva, átlagos, szolgai, durva lelkű anyáitok, szegények. Kik nem szégyellik látni s bevallani: nem más, a siralom völgye ez, ami világotok, acsargó büszkeségiek. Így kötődik hozzátok ez a világ, s ti elzárkóztok, nehogy feleletet adhassatok más, ellenséges hazák, harcban edződött sok felebarát, s az emberi kín kérdéseinek. (Szervác József fordításai) Társaságbeli versek (Poesie mondäne) (részlet) 1962. ápr. 25. Majd megszállja egy csapat ezeket az éjszakai utakat, és akkor új korszak kezdődik. Tehát: ki kell élvezned ennek a fájdalmát is. Öngyilkosságod megfilmesítése már ezredévekben visszhangzik .. . valahol összekapcsolódik Shakespeare-rel... nemiség, vágy, a kedvesség nagysága . . . A főszereplő lemészároltatott: egy levegőbuborék fölfújja bőrét, már repülhetne a félelemtől. Egy vágás szájpadlásától mellcsontjáig, és a borzongások lassú esői a testben: a mérgezés első lövései, majd hasmenések. öngyilkosságot elkövetni a legegyszerűbb gondolat, ami eszébe juthat most; közben belép valamelyik moziba (már évek óta nem teszi egyedül) és a halál előtti percekben, íme, gyors vágásokban színes reklámképek, fridzsiderek, fogkrémek, disznófejek mosolyogva. Aztán kimegy.
