Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 3. szám - Pasolini, Pier Paolo: Folyamodvány munkáért, Ortodoxia, Szabad könyv, A "Szabad könyv" átdolgozása, az Anyák balladája (versek) (Szervác József fordításai)

Az anyák balladája

(Ballata déllé madri)

Kérdem, miféle anyáitok voltak?

Ha így látnának titeket, munkátok végzése közben, e nekik valótlan, számukra oly furcsán forgó világnak örökös örvényeiben, reátok hogyan emelnék most szemeiket? Fölismernének-e, míg mint alkotók műveket szültök épp, ti megalkuvók, ciírálkodó gyávák, műveket, miket alku nélkül fogadnak kiadók?

Gyáva anyák, arcukon régi félsszel, mely, mint valami kór, összekuszálja vonásaikat, s ködös fehérrel kendőzi, szívüktől választva széjjel, s azt ős erkölcs tagadásába zárja.

Gyáva anyák, kiknek szegényes gondja, a gyávaságból fiúknak is jusson, helyük legyen, gyakorlati haszonnal, megférjenek a kiváltságosokkal, távol tartsák a jóságot maguktól.

Átlag-anyák, kik kislány-alázattal milyen bennünk is lakozik, tanultak egyetlen mezítelen igét, azzal a lelkűk mélyén hordott kárhozattal, ne adjon a sors rosszabbat, se jobbat. Átlag-anyák, kiknek hozzátok néha sem volt egyetlen szerető szava, szeretetük, ha volt is, süketnéma, mint az állaté, így neveltek béna impotenssé a szív hangjaira. Szolga-anyák, kik századokig szokták: szerelem nélkül hajtani fejet, s magzataiknak, hogy átadhassák ünnepek ősi, szégyenletes titkát: maradókokkal légy elégedett. Szolga-anyák, kik titeket meggyőztek, hogyan lehet a szolga attól boldog, ha gyűlöli a többi megkötöttet, hogy lehet büszkén hitszegő, és öntelt, míg azt teszi, mit ki soha nem mondott.

Durva anyák, kik éberen vigyázzák a keveset, mi polgári, s övék, a bosszúállók haragjával óvják,