Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Csantavéri Júlia: Az új olvasóhoz
CSANTAVÉRI JÜLIA Az új olvasóhoz Pier Paolo Pasolini 1970-ben a Garzanti kiadó felkérésére bevezetőt írt válogatott verseinek kiadásához. E kötet hatéves szünet után jelent meg, mely időszak alatt Pasolini filmrendezőként dolgozott. Ezért fordul az „új olvasóhoz”, hiszen joggal feltételezi, hogy a társadalmi és művészeti élet változásai nyomán szerveződött új közönség veszi most kézbe régi verseit. így számunkra is tanulságos e bevezető, hiszen mi is új olvasói vagyunk, nem csupán azért, mert késve ismerkedünk meg lírájával, de azért is, mert mind ez ideig szinte kizárólag filmjei révén találkozhattunk alkotó személyiségével. Verseiből Magyarországon csak elenyésző mennyiségű fordítás készült illetve látott napvilágot. Pedig ő elsősorban költő, a szó legszorosabb értelmében. Filmjeinek kapcsán így ír bevezetőjében: „Mindezeket a filmeket .költőként’ forgattam. Ez a hely nem alkalmas arra, hogy részletesebben megvizsgáljuk a filmjeim néhány képsora és versesköteteim megfelelő részletei által keltett .költői érzület’ egyenértékűségét. Ilyen egyenértékűség megállapítására még sohasem történt kísérlet másként, mint általánosságban, a tartalmakra vonatkoztatva. Ám, úgy hiszem, tagadhatatlan, hogy az érzetek felébredésének egy sajátos folyamata ugyanúgy ismétlődik meg bizonyos verssoraim, mint bizonyos képeim hatására.” Melyek azok az adatok, melyeket a költő fontosnak tart közölni új közönségével ? „Anyám volt az, aki megmutatta, hogyan lehet a verset valóságosan megírni, és nem csupán olvasni az iskolában. Rejtélyes módon egyszer csak elém tett egy szonettet, amit ő írt az irántam érzett szeretetéről.” Hétéves volt ekkor, és néhány nap múlva maga is megírta első verseit. Az évszám 1929. Bár a kis falu, Sacile elemi iskolájában nem Petrarca versein nevelkedtek ekkor a gyermekek, a kisdiák mégis a klasszikus olasz költészet hagyományaival ismerkedik, annak szabályai szerint próbál fogalmazni, tizenhárom éves korában eposzt ír, Carducci, Pascoli, D’Annunzio válnak példaképeivé. Egészen addig, míg 1937-ben a bolognai líceumban egy kisegítő tanár fel nem olvas az osztálynak egy Rimbaud-verset. A költői formálódás évei tehát egybeesnek a fasizmus előtörésének idejével. Ez a költő számára azért is meghatározó jelentőségű, mert apja, Carlo Pasolini a fasiszta hadsereg tisztje, aki családjával is ezt a politikai meggyőződést akarja elfogadtatni. Rimbaud költészetének ismerete érleli meg, először pusztán költői szempontból Pasolini antifasizmusát. 1937—43-ig a bolognai egyetem hallgatója. Longhi hatása alatt az akkor induló költőtársakkal, Roberto Roversive 1, Francesco Leonettive 1 és a néhány évvel idősebb Francesco Arcangelivel és Alfonso Gattoval együtt elsajátítja a hermetizmus vívmányait. Ekkor áll össze első verseskötetének anyaga, amelyet 1942-ben saját költségén jelentet meg. A kötet címe: Poesie a Casarsa (Casarsai versek), és anyaga furcsa módon nem az említett hatásokat tükrözi. Az anyja 163
