Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Száraz György: A vezérkari főnök (Dokumentumjáték)
grófhoz.) Souhaitez-vous encore avec un petit vérré, monsieur ie comte? MAJLÁTH (fejét rázza): Merci, non. (Mosolyogva.) Vous avez une bonne pro- nonciation írancaise. VALEA (boldog mosollyal): Rövidesen szükség lesz a francia tudásomra. Három nap múlva indulok Párizsba. (Mar- kalyra pillant.) Ott zászlóaljat fogok vezényelni. A szövetségesek díszszemléjén, az Arc de Triomphe alatt. (Morini közben felállt, a könyvszekrényben levő köteteket nézegeti. Kivesz egyet, belelapoz.) Tudja, kinek a könyvét lapozgatja, kapitány úr? MORINI (nyugodtan): Tudom. Kun Béláét. Jártam itt a diktatúra alatt. MAJÍLÁTH (meglepődve): Csak nem?... VARBA (élvezi a hatást): De igen. Ez volt Kun Béla szobája. (Nevet.) Bevallom, csalódtam egy kicsit. Könyvek, néhány ócska cipő, stoppolt harisnyák, csupa értéktelen kacat... Lehetséges, hogy a Kun Béláné kegyelmes asszony stoppolt harisnyában járkált? (Morini- hez, aki még mindig a könyvet lapozgatja.) Akarja emlékül, kapitány? Parancsoljon. MORINI (pillanatnyi habozás után): Köszönöm. Elfogadom. VADBA- Vigye csak. (Majláthhoz.) És ön, gróf úr? MAJLÁTH: Nem gyűjtök emléktárgyakat. (Feláll.) Azt hiszem, uraim, mindent megbeszéltünk. MORINI (a könyvvel kezében visszatér az asztalhoz): Még csak egy dolgot... (Valeához.) Éppen erről volt szó, amikor bejött. A budapesti karhatalom szervezéséről. Szerintem erre a feladatra Stromfeld ezredes volna a legmegfelelőbb ember. Kocsit és román útlevelet kellene küldeni érte Siófokra. VALEA (feláll): Remélem, ez nem az antant-misszió álláspontja ? MORINI (kissé zavartan): Természetesen, csak egyéni elképzelés. Javaslat. VALEA (nagyon keményen): Stromfeldről szó sem lehet. (Markály felé.) És ha önök ragaszkodnak a személyéhez, akkor ... MAJLÁTH (közbevág): Ellenkezőleg. Egyetértek önnel. A maga Stromfeldje, kapitány úr, nagyon jó helyen van Siófokon. MARKÁLY: A nemzeti hadsereg nemsokára eléri a várost. Majd ők intézkednek, hogy olyan „beosztást” kapjon amilyet megérdemel. 5. kép. Siófok. Balaton-parti villa társalgója. Éjszaka. Egy széken Stromfeld zubbonya. Csengetés. Stromfeld jön, kopott házikabátban. Újabb, türelmetlen csengetés. Stromfeld ajtót nyit, Berkó főhadnagy lép be. Sportzakót visel, térdnadrággal, túracipővel.) BERKÓ: Ezredes úr ... STROMFELD (meglepődve): Honnan került ide, főhadnagy? BERKÓ: Pestről. STROMFELD: Maga is nyaral? BERKÓ: A Hullám Szállóból jövök, ezredes úr. Ma reggel óta a szállóban van a nemzeti hadsereg főhadiszállása. STROMFELD: Igen? BERKÖ: Kirúgtak. STROMFELD: És? BiERKÖ: Minkenkit átvesznek, am a vörösöknél szolgált. Csak engem rúgtak ki. Mert az ön segédtisztje voltam!.. (Csend.) Egy évfolyamtársam odasúgta, hogy gyorsan tűnjek el a városból. STROMFELD: Nem kell mindenáron szolgálni. Na, jöjjön beljebb. Éhes? A feleségem már lefeküdt. De azért találok magának valamit. BERKÖ: Mi lesz magával, ezredes úr? STROMFELD: Mi lenne? Nyaralok. Sétálok a parton és bámulom a horgászokat. Lehet, hogy tanulmányt írok majd: miiért vesztette el Hannibál a zámai ütközetet? BERKÖ: Letartóztatják, ezredes úr! STROMFELD: Engem? Ugyan miért? Tudja, mi vagyok én? Nyugalmazott vezérkari főnök. Fölösleges ember.. BERKÖ: Értse meg: Szegedtől Siófokig akasztófák jelzik az utat! (Motorzúgás. Gépkocsi áll meg a ház előtt.) Ok azok! Ugye mondtam! Úristen, ha engem itt találnak! STROMFELD: Szedje össze magát. Tűnjön el a verandán át, a kert felé! Na, mozogjon már! (Csengetés. Berkó eltűnik a sötétben. Stromfeld katonazubbonyra cseréli a 159
