Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Száraz György: A vezérkari főnök (Dokumentumjáték)
MARKIALY (sápadt a diihőí): Az őrnagy úrnak nincs joga ... VAUBA (felcsattan): Vegye tudomásul, hogy nekem itt mindenhez jogom van! MORINI (csillapítva): Uraim, mire való ez? MARKALY (végképp megvadult): Önök színházat játszanak Budapesten! Negyedikén egész nap utcai harcot markíroz- tak a filmhíradó számára! VALEA: Örüljön neki. Jobb, ha megtudja a világ, hogy gyönyörű fővárosuk egyetlen puskalövés nélkül került a kezünkre? MAJLÁTH (szivarozva, nyugodtan figyelte a jelenetet): Szeretném, ha az urak ezt az érdekes problémát később vitatnák rneg. Sajnos, az én időm drága. VAUBA: Igaza van, gróf úr. (Leül.) MORINI (Markalyhoz): Talán a százados úr lesz szíves ... VAUBA (Markalyhoz): Tessék. De lehetőleg röviden. Mi a kérése? MARKALY (dühös és megalázott): A hazafias magyar tisztek fel akarják számolni a bolsevizmus utolsó, álcázott maradványait is. Elhatároztuk, hogy az úgynevezett szakszervezeti kormányt el távoli tva, megnyitjuk az utat egy új, egészséges fejlődés számára. Törekvéseinket támogatja a Bethlen gróf köré tömörült bécsi Antibolsevista Komité, amelynek megbízottja, Majláth gróf úr... VAUBA (közbevág): önöknek van nemzeti kormányuk Szegeden. MARKALY (zavartan): A bécsi Komité egyes tagjai benne vannak a szegedi kormányiban ... MORINI (fél, hogy a százados valami ostobaságot mond, közbevág, Majláth- hoz intézve a szót): Valóban. Hogyan akarják önök megoldani az ügyek vitelét a szegedi kormány Budapestre költözéséig? MAJLÁTH (az összjáték közte és Mo- rini között tökéletes): Ez igazán nem probléma. A kormány érkezéséig az egyes minisztériumok vezetését a rangban legidősebb tisztviselők veszik át. MARKALY (bizonytalanul, látszik, hogy ezt most hallja először): Igen. Ezt a szociáldemokrata csűrhet pedig ... VALEA (közbevág): Ez nem tartozik ide. Én arra kaptam utasítást Márdarescu tábornoktól, hogy a lehetőség határain belül segítségükre legyek. Szíveskedjék a terveikről beszélni. MARKALY: Nos, a kormány holnap este minisztertanácsra gyülekezik a Sándor palotában. Egy válogatott csoportunk behatol az épületbe, és lemondásra kényszeríti az egész társaságot. Eny- nyi az egész. VALEA: És mit kívánnak tőlünk? MARKALY: A telefonközpont a román hatóságok ellenőrzése alatt áll. Kérjük a miniszterelnökségi vonal el- némítását este hat óra után. (Valea bólint.) Bizonyos mennyiségű fegyverre is szükségünk van. VALEA: Fegyvert nem adok. Erre határozott parancsot kaptam. Tessék a meglevővel gazdálkodni. MARKALY (türtőzteti magát): Szükségünk van néhány szabadmozgást biztosító engedélyre. Két-háromszáz darab kellene. VALEA: Ennek nincs akadálya. MARKALY: Ha fegyvert nem kapunk, akkor kérni fogjuk, hogy a puccs előtt legalább zászlóalj erejű román katonaság vonuljon a várba, a miniszterelnökség környékére. Beavatkozást nem kérünk, csupán a nyomás fokozása érdekében gondoltuk... VALEA (közbevág): Rendben van. Tovább. MARKALY: Ez minden. VALEA: Márdarescu tábornok azzal bízott meg, hogy közöljem: önök teljesen a saját felelősségükre cselekszenek. Ha itt valami baj történik, zavargás, vagy hasonló — mi az érvényben levő statáriáiis rendszabályok alapján fogunk eljárni. Akkor mi nem nézzük, ki milyen pártállású valamennyien lógni fognak! (Csend.) Holnap reggel jöjjön ide kilenc órára, összehangoljuk az akciót. (A másik kettőhöz.) Parancsolnak italt? Cujka? Barackpálinka? MAJLÁTH: Cujkát kérek. MORINI: Barack, ha megengedi. VALEA (tölt): A kapitány úr javíthatatlan hungarofil. Hiába, ezek az olaszok... (Markalyhoz.) És ön? MARKALY (ridegen): Köszönöm, semmit. VALEA: Kérem. (Felemeli a poharát.) A votre santé, messieurs (Ivás után a 158
