Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 3. szám - Száraz György: A vezérkari főnök (Dokumentumjáték)

rendezés változatlan, csak néhány ruhadarab — fogasra akasztott román tisztiköpeny stb. — utal a szoba új gazdájára. Marx, Engels és Lenin képe hiányzik a falról. Késő délután. A Duna- parton román csapat vonul, egy ideig hallatszik az ütemes lábdobogás, szakadatlanul harsog a kürt: gyors, szaggatott, idegenszerű staccato-ütemek. A szín üres. Kisvártatva belép Morini, Majláth gróf és Valea őrnagy. A gróf ötven körüli, magas, szikár, kicsit hajlott hátú férfi, nyírott bajusszal. Kifogástalan elegancia: magas szimpla keménygallér, sötét szalonkabát és csíkos nadrág. A román tiszt nagyon elegáns — de ez afféle kicsit közönséges, par- fömszagú elegáncia. Franciás szabású egyenruhát visel, lovaglófoltos bricsesz- szel és fűzős csizmával. Kezében lovaglópálca — sohasem teszi le, beszélgetés közben is ezzel játszadozik.

VALEA: Asseyez-vous messieurs. Tessék. (Szivart, cigarettát vesz elő a szekrényből, majd poharakat és két üveget tesz az asztalra.) Ez itt barack. A másik cujka, román specialitás. MAJLÁTH: A cujkát melegen is isszák, nem? 1904-ben ittam Kantakuzino her- cegéknél, Bukarestben.

VALEA: C’est vrai, monsieur le comte. De hidegen se rossz. (Morinihez): Megkérhetem, mon captain, hogy néhány percre vegye át a házigazda szerepét? Márdarescu tábornok őexcellenciája hívatott, csak néhány perc az egész. MORINI: Kérem.

VALEA (Majláthoz, mentegetőzve): Azonnal visszajövök. A harmadik úr amúgy is. késik.

MAJLÁTH: Tessék csak.

(A román kimegy.)

MORINI (Valeát utánozva): Fumez-vo- us, monsieur le comte? (Odakínálja a cigarettás dobozt.)

MAJLÁTH (elmosolyodik, szivartárcát vesz elő): Inkább a magaméból. Szivarpárti vagyok. (Rágyújtanak.) MORINI (megnézi az óráját): Jöhetne már az a százados.

MAJLÁTH: Ráérünk. Mit akarhat ez a Márdaerescu? Csak nem szagoltak ki valamit?

MORINI: Ugyan! Bukarestnek az az érdeke, hogy a szegedi kormány legyen az úr Magyarországon. Ehhez pedig el

kell kergetni innen Pestről a szociáldemokratákat. Nézze, gróf úr! Mi olaszok kezdetben csakugyn a szociáldemokratákra tettünk. A román bevonulás után ez a szerencsétlen szakszervezeti kormány nem maradhat a helyén. Ezt a menetet elvesztettük. De van még egy lehetőségünk: önök, legitimisták. Es ez román barátainknak eszükbe sem jut.

MAJLÁTH: És ha eszükbe jut? MORINI: Azt tudják, hogy az adott helyzetben egy Habsburgot trónhoz juttatni — reménytelen vállalkozás. De az elképzelhetetlen számukra, hogy a királyság visszaállítása a trón betöltése nélkül is lehetséges. (Nevet.) Mondom: nincs fantáziájuk. A feladat hallatlanul mulatságos: román szuronyok segítségével buktatni meg a francia-román elképzeléseket és a szegedi liberálisok helyett uralomra segíteni a legitimizmust! Ez olyan zseniális szemtelenség, hogy álmukban sem gondolhatnak rá.

MAJLÁTH: Schön. De komplikációk mindig lehetnek.

MORINI: Semmi komplikáció. Megjelenik a színen József főherceg és kinevezi a monarchiista kabinetet. MAJLÁTH: Közjogilag tiszta a dolog. Károly tavaly októberben, kormányzóvá nevezte ki a főherceget. Quasi joga van megerősíteni az új kabinetet. De mi lesz, ha a románok ezt nem nyelik le?

MORINI: Le fogják nyelni. A román parancsnokság az ország belügyeibe nem avatkozhatok. Mint rendfenntartók, megakadályozhatnák a puccsot, de ha egyszer sikerült — semmit sem tehetnek. Veszélyt egyedül Horthy jelenthet. Az ő nemzeti hadserege az egyetlen szervezett katonai erő az országban. Ha kitart a szegedi kormány mellett, akkor ez a mi kis budapesti játékunk hiábavaló.

MAJLÁTH: Horthy szavát adta nekem, és állja is a szavát. Megtagadja a szegedi kormányt és elismeri a budapestit — feltéve, ha József főherceg megerősíti a fővezéri poszton.

MORINI: A franciákat pedig megüti a guta.

MAJLÁTH: Nem lenne csoda. Még a fegyvereit is tőlük kapta.

156