Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Száraz György: A vezérkari főnök (Dokumentumjáték)
nincs tisztább dolog, mint amikor csupa hamiskártyás ül az asztal körül. STROMFELD (felpattan): Menjen a pokolba az aforizmáival! Becsapott júniusban, és becsapott most is! Játszanak egy nemzet sorsával... MORINI: Ön katona. Tudja, mi a pa- ranesteljesítés. Én a hazámat szolgálom; és az ilyen szolgálatban nincsenek tisztességes és tisztességtelen eszközök, csak sikerek és kudarcok vannak. Sacro egoismo ... STROMFELD (mint akit pofonütöttek): Egészséges önzés, igaz? MORINI: így is mondhatjuk. (Csend.) STROMFELD: Én is ezt mondtam Kunnak júniusban. Hogy egy nép csak egészséges önzés alapján állhat meg a világban... MORINI: És igazat mondott. Kun Béla fantaszta volt. (Csend.) Miért jött ide, ezredes úr? (Stromfeld kelletlen, elhárító mozdulattal válaszol.) Ne tartson tolakodónak. De jobban tenné, ha sürgősen visszautazna a Balatonhoz. STROMFELD (gúnyosan): Gondolja, hogy itt már semmi szükség rám? MORINI: Semmit sem tehet. Itt minden reménytelen. STROMFELD: Vannak helyzetek, amikor a reménytelen cselekvést is vállalni kell. MORINI: Egyedül, ezredes úr? STROMFELD (feláll, most nagyon határozott): A hadsereg vezérkari főnöke vagyok. És esküszöm, nem leszek többé semleges. Érti, kapitány? Ha a románok megpróbálják betenni a lábukat a fővárosba — én ellenállok! Ha egy zászlóaljjal, ha egy szakasszal is — de ellenállok! Puskalövés nélkül nem kapják meg Budapestet! Ezt megmondhatja Romanellinek is. MORINI: Vesztébe rohan, ezredes úr. STROMFELD: Menjen és jelentse a gazdájának. MORINI (feláll): A szövetséges misszió nem nyújthat segítséget... STROMFELD: A szövetséges missziót vigye el az ördög! MORINI (kifelé indul, az ajtóból szánakozó pilla.ntást vet a felhevült Stromfeldre): Viszontlátásra, ezredes úr. (Kimegy.) (Stromfeld csönget, bejön Markaly.) STROMFELD: Fegyver, lőszer és létszám kimutatást kérek és pontos jelentést a gépkocsiállományról. Határidő: egy óra. Mozgósítási parancs a gyári munkászászlóaljaknak. írja kérem, diktálom a gyülekezési körleteket... Nem hallotta, százados? MARKALY: Odakint fontos tárgyalás folyik. STROMFELD (türelmetlenül): Mi a fészkes fenéről? MARKALY: önről ezredes úr. STROMFELD: Ugyan 'kérem. (Megtorpan.) Micsoda? MARKALY (merev faarccal): A tisztikar képviselői bejelentették, hogy nem hajlandók együttműködni Stromfeld ezredessel. (Stromfeld villámsújtottan mered Markalyra.) Ha ön lesz a vezérkari főnök, valamennyien megtagadjuk az engedelmességet. STROMFELD: Megtagadják... Maga is? MARKALY: Vörösökkel nem szolgálok együtt. (Stromfeld keze ökölbe szorul, rávetné magát Markalyra, de végül csak undorral végigméri, elfordul.) Haubrich miniszter úrban pedig ne bizakodjék. Június 24-én azt hitte, eljátszogathat velünk. Hát most majd mi szórakozunk vele. (Csend. Stromfeld mozdulatlan, hátát mutatja a mereven álló Markaly- nak.) HAUBRICH (belép teljesen megtört. Az asztalkához siet, tölt a konyakból, felhajtja. Stromfeld m,egfordul, a tekintetében feszült váro.kozás. A közelben ismét megkondulvak a harangok): Az istenit az anyjuknak! Megbolondítanak az örökös kongatásukkal! (Az ablakhoz siet, behajtja. Stromfeld követi a tekintetével. Haubrich visszafordul, arcán kínos zavar.) Igazán sajnálom, de... STROMFELD (gorom,bán félbeszakítja): Értem. (Köszönés nélkül sarkonfordul és kifelé indul.) HAUBRICH (gyámoltalanul): Hová megy, ezredes? STROMFELD (az ajtóból): Siófokra, fürödni. (Bevágja az ajtót maga mögött.) 4. kép. Kun Béla régi lakosztálya a Szovjetházban, amely most a román megszálló csapatok főhadiszállásául szolgál. A be155
