Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Száraz György: A vezérkari főnök (Dokumentumjáték)
rák határon, tele élelemmel. Ha maguk átlépik a határt, a vagonok elindulnak. KUN: Attól az élelemtől egyetlen pesti proli sem fog bélcsavarodást kapni. HAUBRICH {gúnyosan): Hátha megpróbálkoznánk egy újabb világsztrájkfelhívással? Világ proletárjai, rázzátok le a kapitalizmus igáját! Ti vagytok az emberiség megváltói! (Keserű dühhel.) Lássa be: minket alaposan vízben hagytak. Világforradalom, szovjet segítség ... Hol vannak a híres oroszai? KUN: Teszik a dolgukat. Kolcsakot hajtják az Ural mögött. HAUBRICH: Az ám! Az oroszok az Ural mögött, a románok meg itt Cegléden. Ki ér előbb Budapestre? KUN: Maguk, Haubrich ebben a játszmában csak kibiceltek. De ha máris köpködni kezdik a diktatúrát — akkor itt fehérterror lesz. HAUBRICH: Van annyi erőnk, hogy megvédjük magunkat. KUN: És másokat? Ahhoz lesz bátorságuk? HAUBRICH: Az ám! Az oroszok az Urál mi nem úgy értelmezzük a bátorságot, mint a kommunisták. A maguk bátorsága annyi kárt csinált a mozgalomnak, hogy csak győzzük helyrehozni. Maguk egyszerűen fantaszták! KUN: És másokat? Ahhoz lesz bátorsá- ubrich, az ötperces bölcsességeikkel. A harcot valakinek el kellett kezdeni. Nem voltunk próféták. De megértettük, formába öntöttük és megvalósítottuk milliók akaratát. A magyar munkás ezzel a 133 nappal lépett be a történelembe — és ezen többé senki sem változtathat! Volt, amit rosszul csináltunk, volt úgy, hogy elvétettük a lépést. De aki látja a célt, cselekszik és hibázik, kevésbé bűnös, mint az, aki látja a célt, de nem vállalja a cselekvés ódiumát. A kötelességünket teljesítettük: amíg lehetett, tartottuk a forradalom magyar frontszakaszát. HAUBRICH: És mi? Renegátok vagyunk, igaz? KUN: Nem. Csak nincs fantáziájuk. (Kun elhallgat. A vöröskatona lépett a szobába.) A KATONA: Megjött az autó, Kun elvtárs. Segíthetek valamit? KUN: Egy bőröndöm van, semmi más. HAUBRICH: Majd az elvtárs leviszi. (Zavarban van.) Megnézem, rendben-e minden. (Kimegy.) A KATONA: Hát akkor elbúcsúzunk a proletárdiktatúrától, Kun elvtárs. Folytatjuk, ahol 14-ben abbahagytuk: hajnalban dudál a gyár, zsíroskenyér a zsebben, mintha semmi se történt volna... Megmarad nekünk a pálinkásbutik a gyárkapuban, a csodapók a ligetben, meg a filléres kupi a fiainknak, hogy ők is megtanulhassák a szerelmet ... Meg talán az, hogy másként is lehetne. Hogy másképpen is lehetett volna. HAUBRICH (visszatér): Igyekezni kell. (Kunhoz.) Látja, én azt hittem, tisztességesen, bajtársakhoz illően búcsúzunk Maga meg ... (Legyint.) De a munkáshatalom miatt ne aggódjék. Itt nem lesz fehérterror, és a románokat is megállítjuk Budapest előtt. Egyébként a vezérkari főnököm: Stromfeld. KUN: Sok szerencsét. (Kimegy a katonával.) 3 kép * Haubrich szobája a budapesti városparancsnokságon. Ragyogó délelőtt: napsütés, az ablakok tárva. Odakint meg-meg- újuló harangzúgás. A szobában Stromfeld és Haubrich. HAUBRICH (az asztalnál áll, kezében konyakos üveg, tölt a poharakba): Parancsoljon, ezredes. STROMFELD (mosolyog): És a szesztilalom? HAUBRICH: Nem akar inni az új honvédelmi miniszter egészségére? Prosit! (Űjra tölteni akar.) STROMFELD (eltakarja a poharát): Köszönöm, elég volt. HAUBRICH: Pedig az új vezérkari főnökre is inni kéne egy kupicával. STROMFELD (mosolyog): Öt is Haub- richnak hívják? HAUBRICH: Nem. Stromfeld Aurélnak, ha nincs ellene kifogása. STROMFELD (elkomolyodik): Tudja... HAUBRICH: Várjon. Most kaptam a hírt, hogy Cunnigham angol főmegbízott Bécsben ígéretet tett Bőhmnek; Budapest előtt megállítják a román csa152
