Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Száraz György: A vezérkari főnök (Dokumentumjáték)
II. RÉSZ 1. kép Gödöllői főhadiszállás. Julier szobája. A berendezés ugyanaz, mint Stromfeld idején, csupán az állványon kifeszített térképet cserélték ki; most a Dunától keletre eső területet ábrázolja Julier az íróasztal mögött ül. LANDLER (jön): Cegléden már hallani a lövöldözést. Román lovasság nyomul a város felé. Kapott híreket? JULIER: A csehek is megindultak. LANDLER: Adott parancsot a dunántúli hadtest mozgósítására? JULIER: A parancs már hajnalban elment. LANDLER (a térképhez siet). Mennyi idő kell az átdobásukhoz? Talán egy gyors ellentámadás Szolnok felé... JULIER (táviratot emel fel az asztalról): A hadtest megtagadta az engedelmességet. Nem hajlandó a frontra menni. Ez volt az utolsó tartalék. LANDLER (elkapja a szalagot, belenéz, de nem olvassa végig; leül.) A júniusi győztes hadsereg! JULIER (élesen): Természetesen a vezérkari főnök a felelős. Stromfeld jobban csinálta volna. LANDLER: Stromfeld és Bőhm győzött. Minket pedig tönkrevertek. JULIER: Nem vagyunk rosszabbak náluk. Csakhogy ez a mi hadseregünk nem a júniusi hadsereg! Nem lehet a csapatokat visszarángatni az elfoglalt területekről, aztán húsz nappal később azt mondani: pardon, tévedtünk, kezdjétek élőiről az egészet. A háborút nem ólomkatonákkal vívják. LANDLER (fáradtan): Hagyjuk. Tíz perc múlva indulunk Pestre. A kormányzótanács várja a jelentést. JULIER: Minden további hadművelet kilátástalan. A harctéri helyzet már nem katonai, hanem belpolitikai kérdés. LANDLER: Ergo: a kommunisták megbuktak, a tanácskormánynak le kell mondania. így van? (Julier hallgat, Landler mereven nézi.) EGY TISZT (belép, Landlernek jelent): Stromfeld ezredes van itt. JULIER (Landlerre pillant, csodálkozva): Stromfeld? A TISZT: E pillanatban érkezett sínautón. Azonnal kihallgatást kér. LANDLER: Eressze be, kérem. (A tiszt kimegy.) JULIER: Mi ez? Részvétlátogatás? Belép Stromfeld. Poros, fáradt; látszik, hogy nagy út van mögötte. STROMFELD: Bocsánat, nem volt idő, hogy rendbehozzam magam. LANDLER (Stromfeld elé siet): Honnan csöppent ide? STROMFELD: Siófokról. Talán segíthetek valamit. (Csend.) JULIER: Elkéstél. LANDLER: Van valami elképzelése? STROMFELD: Nem ismerem eléggé a helyzetet. Annyit tudok, hogy a támadás összeomlott, és a románok átkeltek a Tiszán: JULIER: Tájékozódni kívánsz? STROMFELD (Landerhez): Megengedi? LANDLER: Természetesen. STROMFELD (a térképhez közeledik): Miért omlott össze az offenzíva? JULIER (a térképen mutatva magyaráz): A szolnoki főerő túl gyorsan tört előre. Az északi szárny viszont egy erős ellentámadás elől kitért Fegyvernek felé, majd visszavonult. Ugyanakkor a déli szárny feladta Szentest, és támadó erőink zömét a kibontakozó román oldaltámadás csaknem elvágta a szolnoki hídtól. STROMFELD: Ez indokolja a 25-i visz- szavonulási parancsot? JULIER: Igen. Vissza kellett hozni a csapatokat a nyugati partra. STROMFELD: Hogyan folyt le a visszavonulás? JULIER: Elég rendezetten. A bomlás tulajdonképpen a nyugati parton kezdődött. STROMFELD: Szöknek a katonák? JULIER: Súlyosabb. A csapatok együtt maradnak, de nem hajlandók harcolni. STROMFELD: Mit csinálnak a románok? JULIER: Szolnok—Zagyvarékas—János- hida vonalában nyomulnak előre. Egy lovashadosztályuk állítólag Cegléd felé vonul. 148
