Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Száraz György: A vezérkari főnök (Dokumentumjáték)
kérek, ahol egy kicsit összeszedhetem magam. (Landlerre néz.) Én rnagam helyett Landler elvtársiunkat javasolnám. Mint a III. hadtest parancsnoka, bebizonyította a rátermettségét, így Stromfeld pótlása is megoldódnék. Landler hozhatná Julier-t, a saját vezérkari főnökét. KUN: Ezt majd a kormányzótanácsban döntjük el. (Belép Stromfeld. Kényelmetlen csend.) STROMFELD: Alkalmatlan vagyok? LANDLER: Ugyan. Magát vártuk. Foglaljon helyet, kérem. STROMFELD: Köszönöm. (Állva marad.) Kérdezhetek ? KUN: Tessék! STROMFELD: Mi lesz a ludovikások- kal? KUN: Budapesten fegyveres ellenforradalom volt. STROMFELD: Hadbíróság? KUN: Statárium van. BÖHM (közelebb lép): A tanítványai voltak. STROMFELD: Név szerint ismerem valamennyit. Gyéreitek, nem tehetnek semmiről. LANDLER: Kegyelmet kapnak. Megpróbáljuk álnevein; őket. STROMFELD: Köszönöm. KUN (ingerült): 17-ben a Szovjet is megkegyelmezett a Téli Palotát védő junkereknek. Később láttam, hogy mit műveitek ezek a ,ygyerekek” a fehér hadseregben. (Élesen:) Tud arról, hogy a puccs idején a maga neve is szóba került? Része nem volt benne, azt tudom. (Bőhmre néz, érezni, hogy mindennel tisztában van.) Az a lázadás minket teljesen váratlanul ért. Igaz, Bonra elvíárs? BÖHM (ingerült): Ha Stromfeldnek köze lett volna hozzá, sikerrel is végződhetett volna. (Csend.) STROMFELD (halkan): Háborúban minden egyszerű. Meghúzom a vonalat a térképen, s aki innen van, az barátom, aki túl — ellenségem. De most minden összekuszálódott. Nem látni előre a tettek következményeit. LANDLER: Most nem fontosak a részletek. Csak az alapigazságok, amelyekkel minden proli tisztában van. STROMFELD: Nekem nehezebb. LANDLER: Nekünk se könnyű. Forradalomban gyakran kerül az ember cifra helyzetekbe. Mint például most is. KUN: A Kormányzótanács döntését hoztuk. Holnap hajnalban el kell kezdeni a visszavonulást. (Csend.) Bőhrn elvtárs úgy tájékoztatott, hogy lemondani készül. így van? STROMFELD: Tessék a visszavonulás terve! Ez itt az új hadrendi javaslat. Az éjjel csináltam, még nem volt időm jóváhagyatni Bőhrn hadseregparancsnok- kal. KUN: Köszönöm! LANDLER (Bőhmhöz): Nos, mi a véleményed? (Bőhrn kelletlenül vállat von.) STROMFELD (Bőhmhöz): Engedélyt kérek, hogy a III. hadtestet egyenesen a Tisza-vonalra irányítsam. BÖHM (Landler felé int): Oda tessék beszélni! (Kifelé indul.) LANDLER: Mit akar a harmadik hadtesttel ? STROMFELD: Ez a csapat szádja meg a Tiszántúlt a románok kivonulása után. BÖHM (az ajtóból): A románok nem vonulnak vissza. (Kimegy.) STROMFELD (megdöbben): Nem vonulnak vissza? KUN: A bukaresti lapok közölték a román kormány nyilatkozatát. STROMFELD: De hisz az antant megígérte, hogy kiürítik a Tiszántúlt. KUN: A románok kijelentették, hogy semmi közük az antant ígéretéhez. STROMFELD: És mi mégis visszavonulunk? KUN: Vissza kell vonulni. STROMFELD: De hiszen ez... (Elhallgat) KUN: Árulás. Fejezze csak be. STROMFELD (most már semmivel sem törődik): Feláldozzák az országot a nemzetközi forradalom ábrándjáért. Szétforgácsolják a nemzet egységét — a legnagyobb veszedelem idején! KUN: A nemzet egységét! (Türtőzteti magát.) Tudom, az ember nem bújhat ki a bőréből. De azért próbáljunk szót érteid. Mutasson nekem egyet is a kiváltságosok közül, aki önként lemondana az előjogairól, mert így kívánja a nemzet érdeke... Mit érünk a megmentett határokkal, ha mögöttük koldus milliók szoronganak?
