Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Száraz György: A vezérkari főnök (Dokumentumjáték)
STROMFELD (odamutatja a levelet): Valódi? MARKALY: Igen. Haubrichnak érdeke, hogy minél előbb eltűnjek. STROMFELD (sétál, a levelet még mindig a kezében tartja. Hirtelen megáll a feszes vigyázzban álló Markaly előtt): Van gyufája? MARKALY (meglepődve): Igenis. feszes vigyázzban álló Markaly előtt: nyújtja a gyufásskatulyát. Stromfeld a hamutartó fölé tartja a levelet, meggyújtja. Vár, amíg elhamvad, szétmorzsolja a megszenesedett maradványokat, összeveri a két kezét. Markaly feszülten figyel. Stromfeld visszaadja a skatulyát.) Köszönöm. Körözik ? MARKALY: Még nem. STROMFELD: Részt vett a puccsban? MARKALY: Csak tudtam róla. (Csend.) STROMFELD: Fél? MARKALY (halkan): Félek, ezredes úr. STROMFELD: Egy tiszt akkor sem válhat dezertőrré, ha fél. (Csend.) Elmehet. (Markaly nem hisz a fülének.) Elmehet kérem. MARKALY: Hová, ezredes úr ? STROMFELD (gorombán): Az a maga dolga. MARKALY (arcán kiütközik a rémület): Ezt nem teheti velem. STROMFELD: Megmondtam. MARKALY (az idegei felmondják a szolgálatot): Megértettem, ezredes úr. Belátom, igaza van. ön nem kockáztathat egy senkiért, még akkor sem, ha az a senki bajtársa volt a világháborúban, és ugyanazt a kardbojtot hordta, amelyet ön, ezredes úr. Hat embert már kivégeztek ma reggel, köztük egy ezredtársamat is. És holnap vagy holnapután agyonlövik azokat a ludovikás kölyköket is, akiknek ön a parancsnoka volt. Remélem, elmegy majd a kivégzésükre. (Stromfeld elsápad.) El is fogathat, ezredes úr. De nem szükséges még ennyire sem beavatkoznia. Magam is visszatalálok Pestre. És köszönöm a leckét. (Szabályos hátraarcot csinál, kifelé indul.) STROMFELD (rekedten): Állj! (Markaly megáll, nem fordul meg.) Jöjjön vissza. (Markaly visszafordul.) Mennyi frontszolgálata van? MARKALY: Negyvenegy hónap. STROMFELD: Hol harcolt? MARKALY: Tábori tüzérség. Első szerbiai offenziva, kárpáti harcok, Gorlice, Erdély, Volhinia, Utoljára megszálló csapattal Ukrajnában. STROMFELD: Kitüntetés? MARKALY: Két tiszti arany vitézségi érem, bronz katonai érdemérem, Ká- roly-csapatkereszt, sebesülési érem — három sávval. STROMFELD (bólint; néhány lépést tesz, nem pillant Markalyra. Az íróasztalnál megáll, felveszi a telefonkagylót): Máthé századost kérem. (Vár.) Máthé? Itt Stromfeld. Állítsatok ki Szűcs Dénes volt főhadnagy, a Hadügyi Népbiztosság szakközege részére egy nyíltparancsot. Feladata: az I. hadosztály tüzérségi anyagának ellenőrzése. Igen, azonnal. Ne küldd át, majd ott aláírom. Köszönöm. (Leteszi a kagylót.) MARKALY (megkönnyebbülve): Köszönöm, ezredes úr. És kérem, bocsásson meg. STROMFELD: Jöjjön. (Kifelé indul, aztán habozva megáll.) Hat kivégzés. Így mondta? MARKALY: Ma reggel. Hármat a Lu- dovika tanárai közül, hármat a tüzérektől. Lemberkovics százados is halott. STROMFELD: És a maga parancsnoka? MARKALY (dühös gúnnyal): Haub- rich? Ö irányította a Ludovika ostromát. Későn mozdult, de annál erélyesebben. STROMFELD: Mit tud a ludovikások- ról? MARKALY: A Martinovics-laktanya raktárában várják a kivégzést. Tizenhat éves kölykök is vannak köztük. (Arca eltorzul a dühtől.) Nem emberek ezek, ezredes úr! STROMFELD: Beszélek Kunnal. Talán nem esik bántódásuk. MARKALY (fejét rázza): Ezek nem adnak kegyelmet. Böhm lép be. Látható, hogy felismeri a feszesen tisztelgő Markalyt. Kellemetlen csend. STROMFELD (Bőhmhöz): Szűcs Dénes tüzérségi szakértő. Az északi frontra utazik, anyagellenőrzésre. (Böhm bólint.) Már intézkedtem, hogy megkapja a nyíltparancsot. BÖHM (ingerülten): Ez az ön dolga, ez144
