Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Száraz György: A vezérkari főnök (Dokumentumjáték)
STROMFELD: A mi bajainkat nem orvosolhatják sem Párizsban, sem másutt. Egymás között kell -elintézni a dolgainkat. JULTER: Fegyverrel. STROMFELD: A fegyver nem hoz végleges megoldást. JULIER: Csák ideiglenes megoldások vannak. Hallgass rám! A győztes hadjárat felélesztette a katonák nemzeti érzéseit. Ott voltam Kassán a bevonulásnál. A város piros-fehér-zöld lobogódíszben fogadta a csapatokat. Jutott kokárda a munkáskatonáknak is, és egy sem akadt, aki visszautasította volna ... Egy győztes hadvezér mindent megtehet. Értsd meg: a megoldás a kezedben van! STROMFELD (türelmetlenül): Mondtam már: nem! A te javaslatod polgár- háborút jelent. A hadsereg szétzülle- nék, és az intervenciósok minden oldalról nekünk esnének. JULIER: Mit csinálsz, ha parancsot kapsz a visszavonulásra? STROMFELD (halkan): Ha lesz ilyen parancs — nem hajtom végre. JULIER (reménykedve): Hanem? STROMFELD: Lemondok. JULIER: Zseniális. STROMFELD: Nem tehetek mást? (Fáradton) Én katona vagyok, csak katona, aki szolgál, amíg szolgálhat, és harcol, amíg harcolni engedik. (Csönd.) JULIER (a hamutartóba vágja összenyomorított cigarettáját): Értem. Hogyne érteném, hiszen magam is katona vagyok. Arra megtanítottak, hogy őrizzük a házat, de arra nem, hogy mit kell tenni, ha a ház összeomlik és a gazda világgá bujdosik. Minket engedelmességre neveltek, és nem szabadságra... (Csend.) Tehát: nincs lehetőség... STROMFELD (felemeli a fejét): De igen. Van lehetőség. (Julier kérdően néz rá.) Olyan kormány, amelyik biztosítani tudja a hadsereg akciószabadságát — megfelelő külpolitikai koncepcióval. BÖHM (megjelenik az ajtóban): Összeköttetést kaptunk a Szovjetházzal! Az ellenforradalmat elfojtották, a lázadók letették a fegyvert. A kormány ura a helyzetnek. Stromfeld nézi a kiabáló Bőhmöt, aztán elfordul és kifelé indul. Julier némi habozás után követi. Böhm áll, arcáról eltűnik a ráerőszakolt vidámság; fáradt és tanácstalan. 4. kép. Gödöllő, Stromfeld dolgozószobája. Ö maga ingujjban ül az íróasztal mellett, zubbonya az ölében, gombot varr, igen gyakorlott, szakszerű mozdulatokkal. Előtte varrókészlet, kis fémdobozban. STROMFELD (kipróbálja, hogy jól tart-e a gomb, feláll, a székre löki a zubbonyt,, nyújtózkodik. Tölt a kávéfőzőből, pár kortyot iszik. Kopognak. A varróeszközöket besepri a fiókba, zubbonya után nyúl) Tessék! BERKÓ (belép, jelent): Ezredes úr, alázatosan, futár Budapestről. STROMFELD (belebújik a zubbonyba): Engedje be. (Berkó kitárja az ajtót, utat enged Mar- kalynak, ő maga kívül marad.) MARKALY (ázott esőköpenyben, csizmában van; jelentkezik): Ezredes úr... STROMFELD (meglepődve): Maga az a futár? MARKALY: Igenis, ezredes úr. (Lezárt borítékot vesz elő, Stromfeldnek nyújtja): Haubrich városparancsnoktól. STROMFELD (feltépi a borítékot, átfutja a sorokat, felpillant): Tudja ön, hogy mi áll ebben a levélben? MARKALY: Tudom, ezredes úr. STROMFELD: Miért akar Kassára utazni? MARKALY: Haubrich városparancsnok megbízásából. STROMFELD: Azt kérdeztem: miért? MARKALY (zavartan): Bizalmas küldetés, ezredes úr. STROMFELD (keményen): A hadműveleti területen elsősorban rám tartozik mindenfajta szolgálati ügy. MARKALY (habozva): Talán jobb lenne, ha ... (Stromfeld elsötétülő arcára pillant, elszánja magát) Szökésben vagyok, ezredes úr. STROMFELD (meglepődés nélkül): A puccs miatt? MARKALY: Igen. 143
