Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Száraz György: A vezérkari főnök (Dokumentumjáték)
KUN: Mikor küldte utána a távmondatat? STROMFELD (némi éllel): Még a budapesti hírek előtt. Utána lehet nézni a naplóban. BÖHM (Julier-hez): Azonnal visszaindul a hadtestéhez. KUN: Maradjon csak itt; még szükség lehet rá. Kitűnő katona, bebizonyította Miskolcnál és Kassa alatt. (Csend.) Foglaljanak híelyet, kérem. Meg kell beszélnünk egyetmást. Milyen erő biztosítja a főhadiszállást? BÖHM: Egy őrszázad. KU,N: A parancsnoki törzs létszáma? BÖHM: Nyolcvan fő. KUN (az ajtóhoz siet, kiszól): Takács elvtárs! (Egy bőrkabátos Lenin-fiú lép be.) Átveszi az ügyeletet a hírközpontban. Azonnal riasztja a tárcsái gyár munkászászlóalját. Vonuljanak fel a főhadiszállás védelmére. LENIN-FIŰ: Parancsára, Kun elvtárs! KUN: Várjon! Teljes hírzárlatot rendelek el. A fronttal csak én léphetek érintkezésbe. (A Lenin-fiú kimegy. Kun a többiekhez:) Ez a telefonra is vonatkozik, nemcsak a géptávíróra. A vasútvonalakon további intézkedésig minden csapatmozgatás megszűnik. (Stromfeldhez) Egyetért ön ezzel? (Stromfeld bólint.) Most pedig tájékoztatást kérek: milyen erőket tudnának elvonni szükség esetén a harcoló hadseregtől az ellenforradalom leverésére? (Csend.) STROMEELD: Ismernünk kellene a budapesti erőviszonyokat. KUN: Magam is keveset tudok. Fél ót körül dördült el az első ágyúlövés. A monitorok kifutottak az újpesti támaszpontról és tüzet nyitottak a Szovjetházra. Ezzel egyidőben a ludovikások el- sáncolták magukat az Akadémia épületében, és egy különítményük megszállta a telefonközpontot. A hírek szerint az Engels laktanya tüzérei is a lázadók oldalára álltak. BÖHM: Ellenintézkedések? KUN: Haubrich elvesztette a fejét. Teljesen használhatatlanná vált, egyszerűen nem tudott mozgósítani. Igaz, a telefonközpontok megszállása miatt lehetetlenné vált a gyors tájékozódás. Végül Szántó, a hadügyi népbiztos vette át az irányítást. Kérem, válaszoljanak: milyen erőket tudnak rendelkezésemre bocsátani ? BÖHM: Kockázatos dolog. A csapatoknál amúgyis nagy a nyugtalanság, mióta ez a kötélhúzás folyik a fegyver- szünet körül. Egyes csapattestek, mint például a székely dandár, vagy a tiszántúliak, megbízhatatlanok. Félő, hogy egy budapesti ellenforradalom híre a hadsereg bomlását idézné elő. KUN (Stromfeldhez): Az ön véleménye? STROMEELD: Ha a csehek tudomást szereznek az arcvonal gyengítéséről, biztos, hogy támadást kezdenek. KUN: Aláírták a fegyverszünetet. STROMEELD: Csakhogy a szituáció túlságosan csábító: Pellé tábornok nem hagy ki ilyen lehetőséget. Nyilván szívesen venne revansot a vereségekért. JULIER: Én vállalnám, hogy a III. hadtest tartalék-erőit rendelkezésre bocsássam. STROMEELD (ingerült): A jobbszárnyad a Tiszára támaszkodik. Mivel állítod meg a románokat, ha átkelnek a folyón? BÖHM: Mondtam már, hogy a tartalék megbízhatatlan. A munkásezredek mind a vonalakban vannak. STROMFELD: A déli és keleti demarkációs vonalakon pedig olyan csekély erők állnak, hogy azokból elvonni egyszerűen lehetetlen. Belső zűrzavar esetén számolnunk kell a szerb-román- francia támadással. KUN: Ez igaz. (Csend.) Kérem: az érveiket tudomásul vettem. De fenntartom a jogot, hogy végszükség esetén mégis igénybe vegyem a frontcsapatokat. Hogy mikor és milyen erőkre lesz szükség — erre vonatkozóan a döntés joga az enyém. (Bőhmhöz) Igen? BÖHM: Természetesen. KUN: Köszönöm. Szántóval megegyeztünk, hogy ha nem tudunk összeköttetést kapni, szükség esetén futár útján kér segítséget. Készüljenek fel, hogy bármely pillanatban ... (Csörög a telefon. Stromfeld felveszi a kagylót. Feszült csend.) STROMFELD (a telefonba): Stromfeld. Halló... Igen. Köszönöm. (Leteszi a kagylót, Kun Bélához fordul.) Géptáv141
