Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Száraz György: A vezérkari főnök (Dokumentumjáték)
(Csend. Julier cigarettára gyújt.) Valamit tenni kéne, alezredes uram. JULIER: Mit? BERiKÓ: Segíteni Budapestnek. JULIER: Hogyan? BERKÓ: Ott vannak a távirószobában. Az ablak nyitva. Elég egyetlen kézigránát. (Csend.) JULIER: És Stromfeld? BERKÓ (zavartan): Kihívhatnánk. JULIER: Nyugalom, főhadnagy úr. Ne dobálózzunk olyan könnyen a kézigránáttal, mert láttam én már olyat, hogy valaki túl korán hajította el, és visszadobták neki. (Csend.) Maul halten und weiter dienen. Egyelőre. Aztán majd meglátjuk. BERKÓ: Én csak .. . (Stromfeld lép be. Nagyon fáradtnak látszik.) JULIER (vigyázzban): Ezredes úr .. . STROMFELD: Visszafordultál? Kár volt. JULIER: Mi történik Pesten? STROMFELD: Nem tudom. Nincs ösz- szeköttetés. (Berkóhoz:) Elmehet, kérem. (A tiszt kimegy.) JULIER: Beteg vagy? STROMFELD: Beteg. Na és? (Csend.) JULIER: Dehát valami jelentést csak kaptál, az istenért! STROMFELD: öt órával ezelőtt Pozsonyban aláírták a fegyverszüneti egyezményt. JULIER: Ezt én is tudom. De mi történik Pesten? STROMFELD: Mondom, hogy nem tudom. JULIER: Kun Béla mit mond? STROMFELD: Kérdezd meg tőle. Mindjárt itt lesz. (Csend.) JULIER: Aurél! STROMFELD: Mit akarsz? JULIER: Én nem tudom, mi történik Pesten. De azt érzem, hogy számodra itt a nagy lehetőség. STROMFELD: Miféle lehetőség? JULIER: Kezedben az ország sorsa! STROMFELD: Mindig szeretted a nagy szavakat. JULIER: Ezek nem csak szavak. (Csend.) Meghallgatsz? STROMFELD: Beszélj csak. JULIER: Márciusban minden tisztnek döntenie kellett: szolgálja-e a kommunistákat, vagy alászolgája, megy inkább krumplit kapálni. Az együttműködés alapja megvolt: ezt az országot a Nyugat halálra ítélte. Erre csak bolseviz- mussal lehetett felelni: belevágni Európa pofájába, nesztek, egyétek, amit főztetek! STROMFELD: A tárgyra, barátom. JULIER: Amikor elkezdtük ezt a harcot, minden tiszt megadhatta magának az erkölcsi abszolvációt, hogy ebben a hadseregben szolgál. Semmi közünk a proletárvezérek internacionalizmusához, mi a vörös zászló alatt is a történelmi Magyarországért harcolunk. STROMFELD: Mit akarsz tőlem? JULIER: A fegyverszünet és az esetleges kiürítés ellentétes a patriotizmus érdekeivel. Az út kettévált. Igen? STROMFELD: Igen. JULIER: A hadsereg elégedetlen a fegyverszünet miatt. STROMFELD: Ügy van. JULIER: És Budapesten áll a harc. Kun Béla pedig itt van a főhadiszálláson. STROMFELD: Nekem tehát hazafias kötelességem, hogy elfogassam Kun Bélát, a hadsereg élére álljak, és átvegyem a hatalmat. JULIER: Mint az ország teljhatalmú diktátora. STROMFELD: Te támogatnál ebben? JULIER: Az egész magyar tisztikar támogatna. A katonák szeretnek. Olyan lehetőség van a kezedben, amely. . (Kun Béla lép a szobába, mögötte Böhm, a tisztek vigyázzba állnak.) KUN (Julierhez): ön kicsoda? JULIER: Julier Ferenc, a III. hadtest vezérkari főnöke, jelentkezem! BÖHM: Hogyan került ön ide? STROMFELD: Visszarendeltem. Délben híreket kaptam román csapatmozgásokról az észak-keleti demarkációs vonal mentén. A Felső-Tisza vonalának megerősítését kívántam megbeszélni. 140
