Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Száraz György: A vezérkari főnök (Dokumentumjáték)
MORINI: Igen. És még egy kérdés: ha a Kormányzótanács így döntene, a hadseregparancsnokság garantálja-e, hogy csapatai kiürítik az elfoglalt csehszlovák területeket? STROMFELD: A hadsereg alkalmazásának irányelveit a külpolitika intézője szabja meg. Ha a Kormányzótanács úgy határoz, hogy aláírja a fegyverszünetet, a hadsereg engedelmeskedni f-og. MORINI: Bocsánat, ezredes úr, ön csak az egyik kérdésre válaszolt. Engedelmes- kedik-e a hadsereg egy esetleges visszavonulási parancsnak is? STROMFELD (rövid habozás után): Természetesen, MORINI: Ki kezeskedik erről ? STROMFELD: A kérdés furcsa. Ki kezeskedik arról, hogy a románok kiürítik a Tiszántúlt? MORINI: Én csak megbízást teljesítek, ezredes úr. STROMFELD: A hadseregparancsnokság a Kormányzótanács rendelkezéseinek minden körülmények között érvényt szerez. MORINI: Köszönöm, ezredes úr. A válaszokat továbbítani fogom a parancsnokomnak. STROMFELD: Azt hiszem, ezt a tájékoztatást az illetékes politikai szervektől is megkaphatták volna. MORINI Érthető, hogy a szállongó híresztelések miatt a hadsereg felelős vezetőjét is hallani akartuk. STROMFELD (felállni készül): Ha nincs több kérdése, kapitány úr ... MORINI: Ezredes úr, most, hogy a hivatalos részen túl vagyunk, engedje meg, hogy gratuláljak az északi hadjárathoz. Ragyogó teljesítmény volt. STROMFELD (elmosolyodik): Köszönöm. Kapitány úr viszont kitűnően beszél magyarul. MORINI: Évekig éltem Magyarországon. És a világháborúban is gyakoroltam. STROMFELD (érdeklődve): Hol szolgált? MORINI: Legutóbb a IX. hadtestünknél. Monte Asolone. (Stromfeld felkapja a fejét.) Jól ismerem ezredes urat a foglyok vallomásaiból. Hírszerző tiszt voltam, én hallgattam ki őket. ön a XXVI. hadtest vezérkari főnöke volt. Védelmi körzet: Monte Grappától nyugatra, a Brenta folyó két partján. STROMFELD (elkomorodva). Igen. MORINI: Ezredes úr még mindig az ellenséget látja bennem? Higyje el, mi önökben mindig csak ellenfeleket láttunk, nem ellenségeket. STROMFELD: Ennek a megbecsülésnek nem sok jelét tapasztaltuk a fegyverszünet óta. MORINI: Ezredes úr, én az imént a szövetséges és társult hatalmak megbízottjaként beszéltem. Most engedje meg hogy Itália nevében szóljak. STROMFELD: Nem értem. MORINI: Mi önt nagyra becsüljük, mint embert és mint katonát. Tudjuk, hogy hazafi. Azt is tudjuk, mi vezette a Vörös Hadseregbe, és ezt megfelelően értékeljük. STROMFELD (feláll): Azt hiszen, megértettem. Fejezzük be ezt a beszélgetést. MORINI: Kérem, hallgasson végig. Nem önről van szó, hanem a hazájáról. És ha jónak látja, tegyen jelentést Kun Bélának. STROMFELD (rövid tétovázás után visszaül a helyére): Tessék, hallgatom. MORINI: A kommunista koncepció alapjában elhibázott. Az egész polgári társadalmat, a szomszédok és a nagyhatalmak létét veszélyeztető rendszert akarnak elfogadtatni Európával. Ez még azokat is távol tartja, akik egyébként érdekeik alapján szövetségeseik lehetnének. STROMFELD (türelmetlenül): Mondja meg, mit akar. Én katona vagyok és nem diplomata. MORINI: Van egy kitűnő közmondás: a szomszédom ellenségem, tehát a szomszédom túlsó szomszédja a barátom, (Kis szünetet tart.) Franciaország szövetségeseket akar a németek hátában, tehát érdeke, hogy Csehszlovákiát, a délszláv királyságot és Romániát minél erősebbé tegye, Magyarország rovására. Olaszország viszont nem kívánja, hogy a frankóid államok túlságosan megerősödjenek. Konfliktusban vagyunk a szerbekkel, tehát azt akarjuk, hogy a francia vazallusok közé ékelődve fennmaradjon egy olyan államalakulat, amelynek vezetői az érdekazonosság alapján támogatják az olasz törekvéseket. 138
