Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1-2. szám - SZEMLE - Péntek Imre: Gúzsbakötöttek futása (Holdosi József Kányák című regényéről)

„Értelmetlenül lennék halálra-szánt?” — kérdi — „Vagy fáradt szervezetem álmodja ezt?”

A Beszéd a fejfákhoz a Juhász Ferenc-i áthallásokkal is nagy Takács-vers. Bio- logizmusában és kötőjeles metaforáiban a kultúra és szerelem apoteózisa szárnyal föl.

Tisztelgő versei (Berzsenyi bánatára, Töredék Csorba Győzőnek) kettős jellemrajzok, beleélő önjellemzések. Nagy „földijével” megérkeztek a kemenesaljai mezők fölé „a görög és latin műveltség léghajói”. De mit kezdtek velük ott, ahol „gyalogbodza gyanánt nyílt a szépség?” A Csorbához írt Töredék is val'lomásos: az eleve- megbékélés helyett inkább a „kiküzdött” csatlakozást választani.

Sokat írtak már Takács göcsörtösségéről, darabosságáról. Takács költői személyiség-laboratóriumának nem csupán a költői tartalom, szemlélet a kísérleti tárgya. Nem hallottunk még a takácsi verselés tudatos „göcsörtjeiről”. Már pedig erről van szó. Ettől fanyar, friss és hasonlíthatatlan költői nyelve és verstana. Talán nincs egyetlen szabályosan végigvitt kötött ritmusú verse sem. Leginkább valami tagolóversféle az övé. Programosan vagy spontánul, mindenképpen vitázik a vélt-kötelező ütemrenddel, a csökkenő szótagszámú ütemsorrenddel, a szótagszámláló elvvel és más konvencióval. Az Érik a sárgabarack című negyven sorából harmiohét 3+4 tagolású. Az Egy mondat — zárójelben pl. ilyen szokatlan osztású: 4,3,2+3,4+3,3,3+3,4. Takács disszonáns rímei, asszonáncnak is rendhagyó „lazaságai” a tudatos zenei tompítás eszközei, ezekről a zenei jóízekről messziről ismerszik minden verse. Semmi költői botfiilűség nincs bennük, csupán a zenei távolítás biztos „hangszerei”:

Akit írnék mesébe, semmit se tesz.

És tudom, egyikük sem vár engemet.

Takács lírája messze távolodott a kezdeti tárgyiasságtól. Gondolatisága száműzte, kiszorította a leíró szerkezeteket, plasztikus és asszociatív képiség lépett a helyükbe. Takács tudatossága A versírásról című, tanulmány értékű prózaversében is tetten érhető. Poétikai szabályt fogalmaz verssé: a gyenge költőt rángatja a „szamár” nyelv, a jó költő azonban uralkodik „a személyiséggé szervezett” nyelven. A Kísérlet, kavicsokkal erre is bizonyság: nyelvnek és tartalomnak rangos, takácsi személyiségfedezete van.

CS. NAGY ISTVÁN

HOLDOSI JÓZSEF KÁNYÁK C. REGÉNYÉRŐL

Betekinthetünk-e a cigány sors rejtelmeibe, abba a szocio-etnikai összefonódásba, amely itt van a szemünk előtt jórészt észrevétlenül, azoknak a közösségeknek (felbomlóban is félelmetes kohéziójú) életkultúrájába, amely létezéséről hosszú ideig csak az előítélet és az anekdota szintjén vettünk tudomást. S hogy érdemes ezt megtennnünk, nekünk, „gádzsóknak”, „ungróknak”, azt sejtették Bari Károly szürrealista képekben tobzódó, a cigányság „mélytudatát” feltépő versei, a cigány folklór publikált remekei, s az irodalomba valósággal berobbanó Füstös képek is. Egy bizonyos: az irodalomban való megmutatkozás, a cigányság irodalmi jelenléte és annak tudomásulvétele egy eddig nem ismert helyzetet teremtett, az egész kérdés-komplexumot magasabb szintre emelte.

Egy népcsoport öneszmélkedésének lehetünk tanúi az utóbbi években, amely a felemelkedés, az egyenrangú beilleszkedés küszöbére érve, a „történelmenkívüliség” állapotából kiszakadva mind mélyebben akarja ismerni múltját, tisztázni akarja emberi helyzetét társadalmunkban, a szocialista Magyarországon.

121