Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1-2. szám - SZEMLE - Péntek Imre: Gúzsbakötöttek futása (Holdosi József Kányák című regényéről)
Ennek a tisztázásnak, az öntudatra ébredés folyamatának újabb állomása egy fiatal szerző — bár nem előzmény nélküli — mégis váratlanul felbukkant, nagy hatású, költői képzeletű, magával ragadó, kivételes prózaírói kvalitásokat mutató regénye, Hol- dosi József műve, a Kányák. Holdosi József nem közvetlenül Vépről és nem teljesen ismeretlenül jelentkezett irodalmunkba. 1975-ben az Új Írás júliusi számában jelentek meg első versei, a Fiatalok a jövőnek sorozatban mutatkozott be, kapott helyet sokadmagával. Azt hiszem, akkor kevesen gondolták, hogy Holdosi József „jövője” a próza lesz... Könnyű lenne az itt közölt versekből kioklumálni a készülődés jeleit, felfedezni a Kányák motívumait. Azonban egy katartikus magatartásdórdulat igényéről, kényszerítő-vonzó hatásáról nem hallgathatunk. Ez az őrlődő, önmarcangoló tépelődés, a „születtem, elvegyültem, kiváltam” etapjainak drámai egymásra következése sehol sem jár együtt olyan kegyetlen önvizsgálattal, mint a cigány értelmiség esetében. A kötődés és az elszakadás ellentmondásos érzelmi hullámzását, a vállalás dacának felülke- rekedését jól dokumentálja az Ablakon át, sebzetten című vers. Megjelenik az önvád, megszégyenülés . . . érezni kezdtem a bűzt, 1 az önfelejtés bűzét... /, s az a „titokfejtő” figyelem, amely a „domboldalba ülő öregek” meséire történeteire tette fogékonnyá gyermeki képzelődését. Mindenesetre a Kányák nem születhetett volna meg a hovatartozás vizsgálata, a belülről való azonosulás élménye nélkül, s cigányság sorsának, mint saját sorsnak elfogadása nélkül... „huszonegy éves vagyok... két pillanat közt felmérem magam / társaim / s érteni kezdem anyám magányát...” — írja a Rég szóltam anyámról című versében. S a szólás gesztusa ekkor már nem csupán lírai értelemben foglalkoztatta Holdosi Józsefet. Az „érteni kezdem” talán már annak- a családi szövevénynek bogozgatását is magában foglalta, amely a Kányák nemzedékeiben váltogatta egymást. Akárhogy is történt, a regény elkészült, megjelent, s az első „bemérésre” is sikerült alkotás, olyan mű, amelyik néni fog nyomtalanul eltűnni a mostanában sűrűén sorjázó első kötetek közt. / Mert erre is akad példa épp elég. S amit állítok, azt az olvasói érdeklődés is visszaigazolja majd. De túl ezen: értékes, figyelemre méltó munka született, amit kötelessége „komolyan venni” az irodalom értőinek. Különösen érdekes az, hogy a „kor regényellenes tendenciáján” túllépő fiatal pró- zaíró-nemzedék legjobbjai ugyancsak „családregényt” írnak — vagy kísérelnek meg írni... A családi legendák, hagyományok újraértelmezése, a velük való birkózás — ahogy Balassa Péter elemzi A családfa-vágás nehézségei című, a Jelenkor 12. számában megjelent Bereményi tanulmányában — „az önismeret és a megszabadulás / a legenda alászállásán át vezető /” útját nyitja meg. Balassa gondolatmeneteiben sok, Holdosi regényére is érvényes megállapításra akadunk. De van egy igen lényeges különbség is, ha Nádas Péter, Bereményi Géza, Lengyel Péter vagy Eszterházy Péter újabb regényeit vesszük szemügyre Holdosi regényében ugyanis nem lelhető fel az úgy nevezett „lírai mélységstruktúra”. Holdosi képes volt „távlatosítani”: ő egészen más, különleges módon haladta meg az életanyag formálásának nehézségeit, nem a lírai alapállás, az érzelmi kompetencia, a tiszta bensőség formáló elvvé való emelésével. Almási Miklós Garda Marquez — a rehabilitált elbeszélés című tanulmányában más oldalról közelíti meg a kérdést, amikor a Száz év magány sikerének titkát feszegeti. „Marquez egyedülálló nagysága, hogy ő már tudatosan azt írja meg, amit ezek / a délamerikai kontinensen még létező / közösségek elbeszélésanyagukban hordoznak, egymásnak továbbadnak, mesélnek. Azt tehát, ami egyszer már elbeszélés formát öltött, aminek a formáján, nyelvi alakzatán is érződik a meséltség varázsa. Ezzel a fogással — a földrész társadalmi adománya — játszi könnyedséggel emelkedik át korunk regényellenes tendenciáján: a formálhatatlanságon.” Nos, Holdosi regényének titka is ebben a mozzanatban rejlik: a fiatal író a cigányság / a romungrók ' közösségeinek szóbeli műveltségéből, nyelv és folklórterentő fantáziájából merítve írta meg — írhatta meg sok szálú, bonyolult cselekményű, szerkezetében és mélystruktúrájában „problémátlan” családregényét. Mert a Kányák 122
