Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - SZEMLE - Szántó Ágnes: Ács Margit: Beavatás
zugság légkörét, s érzékenységüktől függően a szeretetlen, fojtó atmoszférából öngyilkossági kísérletbe, vagy korai 'házasságba menekülnek. Egy reménytelen szerelem katalitikus hatására az elfojtott feszültség majdnem a felszínre tör, de a megmerevedett sémákon már nem lehet változtatni. Magánéletének kudarca mellett Strasszer Janinak rá kell döbbennie: hiába volt az alkalmazkodás, a szorgalom, a várt boltvezetői kinevezés is elmaradt. A „változtasd meg az élted” — riikei parancsa süt a regényből, de indokolatlanul szűkös munkahelyének, emberi kapcsolatának rajza. A környezet csak néhány vonással van odavetve, s az olvasó előtt nyitott kérdés marad: a „balekségért” mennyiben ő a felelős? Gáti Gyurkától sem kap mást, mint felülről jövő, vállveregető, vagy agresszíven gúnyos kioktatást. Lehet-e hát élő, életet módosító ellenpélda? A valóságos élettartalmak hitelének hiányát más motívumnál is érezzük. A feleség titkos útjait, az éveken át tartó, rejtett kapcsolatot kétkedéssel fogadjuk, hiszen külső-belső törvények, alkati adottságok által determinált, mély szerelemről nem értesülünk. A kétféle életfelfogás összeszikráztatása, úgy érezzük, magasabb feszültséget eredményez^ ne, ha a két figura erőtere közelebb állna egymáshoz. Nem egyenrangúak az ellenfelek. Gáti Gyurka műveltsége jóval itágabb, mozgástere szélesebb, konfliktusai olyan közegben játszódnak, melyeknek helyzeténél fogva Strasszer Jani csak szemlélője maradhat. A kömyezetrajz hiányosságai, az alakábrázolás zökkenői miatt érezzük erőlte- tettnek az írói igazságot. A kitűnő újságírónak, ás a korábbi regényeiből, novelláiból érzékeny probléma felismerőnek, s különösen a Széli Margit című novellában nagyon jó környezet, s jellemfestőnek megismert Fenákel Judit új kisregényében az általa ábrázolt kisvilágról kevés újat tud mondani. A regény első részében a stílus erőszakolt kopársága, a kijelentő mondatok, az elbeszélő stílus monotóniája, érdektelenséget kelt, a magánéleti szféra ábrázolásánál más dimenziót kap Strasszer Jani alakja, értve-vitaikozva kényszerül az olvasó figurájának, környezetének, érveinek figyelembevételére. Oka: a „vakdialógus” belső monológ, a párbeszédek változatos alkalmazása. Fenákel Judit új kisregényét, ha egyértelmű tetszéssel nem is, de aktuális problémafelvetése miatt, érdeklődéssel olvassuk. Nem hibátlan alkotás, de érdemes kézbevenni, még akkor is, ha némileg csalódni kényszerül az írónő korábbá novelláit, kisregényeit ismerő olvasó. (Szépirodalmi Kiadó, 1978.) Mi ösztönözhette Ács Margitot, hogy vegyes fogadtatású első novellagyűjteménye, a Csak víz és levegő (1978) után sajátosan egyénibb mondandó híján is újabb művei — ezúttal regénnyel — „ajándékozza” meg a könyvhét olvasóit? Nősorsot elemezgető, a női létet alapvetően alárendeltnek láttató írói világa ugyan módosult, de ezt az enyhe bővülést aligha nevezhetnék gazdagodásnak. Nem azért, mert „kamaradarabjának” főszereplő hármasából érezhetően a nő, Laura áll érdeklődéséhez — nem szívéhez! — a legközelebb, hanem mert műve sem témában, sem gondolati anyagában, sem megformáltságában nem hat reveláeióként. A történet unalmasan vérszegény és banális: három magyar turista — az építész Károly, gyógytornász felesége, Laura, valamint Károly bölcsészdoktori diplomával rendelkező, de IBUSZ-toknácsként tevékenykedő öccse, Ambrus — első külföldi útján ráébred kapcsolatuk „mélyebb” lényegére, szembesül történelmünk, kulVÉGH MÁRTA 1081 Ács Margit: Beavatás
