Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - TANULMÁNY - László Gyula: "De sacrae Coronae Regni Hungariae..."
Egyáltalán a mai ötvösök mennyire vannak birtokában a régi technikának, technológiának? A technikát, technológiát a mai ötvösök, ötvösrestaurátorok is tudják, hiszen ez teszi lehetővé a gyakran elkerülhetetlen kiegészítéseket, javításokat. Szvetnik Joachim kollégám például már indulásunk előtt kikalapált egy, a korona Géza-képéhez hasonló alaplemezt. Most, hogy a Parlamentben, az ünnepélyes átadáson volt mód két méterről látni a koronát, valóban kiderült, hogy még a vatikáni múzeumban elhelyezett galvánmásolat — amelyet, gondolom szintén ismer — sem közelíti meg az eredetit. Semmiképpen sem, még látványban sem, a fentebb említett okok miatt. De itt azt is meg kell jegyeznem, hogy ha vannak is sérülések a koronán, méghozzá nem is kevés, különösen a corona latinán, mégis, még így is — az én ismereteim szerint — az ilyen korú ötvöstárgyakhoz képest a mi koronázási jelvényeink meglepően jó állapotban vannak. Vonatkozik ez a palástra is. S ha már itt tartunk, számomra igazi reveláció volt ez a szemle a bizánci zománcokat illetően is. Ugyanis a rekeszzománc finomságát nem lehet lemérni fotók alapján, mert a legkisebb nagyítás is, eltorzítja a felületet. Nem is beszélve a színekről. A koronáról színes fotók soha nem is készültek, csak színezett ábrák. Most, hogy eredetiben láttam őket, az a véleményem, hogy a corona graeca rekeszzománcsora a bizánci zománcművészet legkvalitásosabb emlékei közé tartozik. Sőt, technikai finomságát, típusainak tökéletes, kristályos eleganciáját tekintve csak a limburgi staurotéka fogható hozzá, mely ugyan korábbi, de kétségtelenül főműve ennek a műfajnak. Ipolyi Arnold említi könyvében, hogy a corona graeca oromdíszeinek á jour (áttetsző) zománcai olyannyira egyedülállók, hogy a későbbi középkorban már készítésmódját sem ismerték. Talán nem egészen pontos, hogy nem ismerték. A legizgalmasabb kérdés e zománcfélével az, hogy — sajnos — valóban unikum, tehát szinte lokalizáLhatatlan. Csak jóval későbbi, nem is egészen hasonló példáit ismerjük. 1978. január 5. A díszszázad sorfala előtt 75
