Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - TANULMÁNY - László Gyula: "De sacrae Coronae Regni Hungariae..."
hogy a corona graeca szemcsés aranypántja István király „stephanosának”, királyi diadémájának vagy köznap viselt koronájának pántja, s erre szerelték rá a Dukasz féle zománcokat. Avagy lehet, hogy annak a Bibliának kódexe, amit később a világuralkodó Krisztus és a 12 apostol zománcképe ékesített, István királyé volt. Nem tudunk erre felelni, de bizonyos, hogy koronánkra István szenttéavatásától fogva mint Szent István koronájára tekintett a magyarság, hiszen csak ez adhatott királyi hatalmat, ennek érintése tette királlyá a királyt. A későbbi uralkodóházak is István királytól, az Árpádoktól származtatták magukat, s nem az erő és hatalom jogán érezték magukat királynak, hanem a leszármazás és koronázás jogán. Az is lehetséges, hogy a latin zománcokat például Szt. István ereklyetartó ládikájáról szerelték le, amit szenttéavatása után remekeltek a király csont-ereklyéi számára, s így a szent király ereklyéinek érintése adta a hagyomány erejét. Mindenre nem tudunk felelni, de az bizonyos, hogy abban a kifejezésben, amellyel a koronát mostani átadásakor illették, hogy „Szent István koronája”, sok évszázados igazság rejtezik. E kis tanulmány befejezése után jutottam hozzá Gyönftfy György barátom monumentális könyvéhez (István király és műve, Bp. 1977). Györtffy — akinek szavára mindig figyelnünk kell, hiszen korai történelmünk nagytudású magyarázója — a Szent Korona kérdésében a fentiekben előadottaktól némileg eltérő véleményt fejt ki, különösen a két korona egyesítését illetően (korábbra teszi az egybedolgozást). A corona latina zománcait ő is István király ereklyetartójához kapcsolja. Ezen kívül még több más kérdésiben közöl új megfigyeléseket. ! Most, hogy a Korona hazakerült, nyilván jónéhány megoldatlan kérdésre tudunk majd biztosabb feleletet adni, az elkövetkezendő kutatások kapcsán s ehhez a munkához kitűnő nyitány Györffy György alapvető könyve. Szent István képe a koronázási palástról 72
