Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - TANULMÁNY - László Gyula: "De sacrae Coronae Regni Hungariae..."
volta mellett, várták és sugallták a magyar szakemberek ilyen irányú állásfoglalását. Erre 19il6-ban a koronázáskor került sor, amikor is Varjú Elemér, valamint Gerevich Tibor határozottan leszögezte, hogy a korona pántjai és zománcai eredetileg görbültek voltak, tehát eredetileg is korona-pántnak készültek. Tudvalevő ugyanis, hogy az egyszer már kihűlt zománcot hajlítani nem lehet, csak törni. Ez az érv döntőnek látszott. Hozzájárul ehhez Otto von Falke véleménye, aki 1928-ban a múzeumi kongresszus alkalmával látta rövid időre a koronát, ö ugyan a pántok hajlításáról nem nyilatkozott, de a zománcokat 1000 körüli milánói munkának vélte. Palke tekintélye nyomán ehhez az állásponthoz csatlakozott a magyar kutatás is (Bárányné, Kovács Éva, Mihalik Sándor, Bogyay Tamás, sőt Deér József is). Gerevich Tibor pedig felállította elméletét arról, hogy a zománcok montecassinoi munkák lennének, az 1000 körüli időkből. Becses hozzájárulást jelentett a korona-íkédéshez Alföldi Andrásnak az a megállapítása, hogy a sisak-korona formáját a középkor a későrómai díszsisakoktól (Örökölte. Ez volt tehát a helyzet 1938-ban, amikor nem kaptuk meg az engedélyt a pontosabb vizsgálatra: nyilvánvalóan azért, hogy a lassan és nehezen visszaállított tradíciót nehogy megzavarja a vizsgálat, s nehogy tápot adjon a nagynémet törekvéseknek. 1946-ban a Nyugatra került koronát egy amerikai művészettörténész, Patrick J. Kelleher hosszan, behatóan megvizsgálhatta, minden gátló körülmény nélkül, elfogulatlanul ítélhetett. Kiváló fényképek egész sorát készítette a részletekről is (ezeket használta Deér József is a könyvében). Ugyanekkor több német műtörténész is megvizsgálhatta a koronát, az eredményekről Albert Boeckler 1956-ban adott ki rövid jelentést. 66 A Szent Korona homloknézete A Szent Korona hátsó nézete
