Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - TANULMÁNY - László Gyula: "De sacrae Coronae Regni Hungariae..."
Konstantintól származtatták például Jámbor Lajos német-róanai császár koronázásakor is 816-ban. Ezután több mint száz éves szünet után megszólalt az első kétkedő, sőt romboló hang. 1740-ben Schwartz Gottfried, a pesti egyetem tanára és a felvilágosodás híve szét akarta rombolni a Szent István-i hagyományt, mondván, hogy a magyar kereszténység nem Róma, hanem Bizánc műve volt, és a koronát Gézának, István király apjának, Konsztantinosz Porphürogennetosz (megh. 958) küldte volna, tehát semmi köze nincsen Rómához. II. József Pozsonyból Becsbe vitette a koronát, s itt őrizték 1784—1790 közt, de egy nappal halála után már viszahozták Budára és három napos közszemlére tették ki. Üjra megindult a korona értékelése, és ki-ki a maga pártállása szerint magyarázta. A pesti piarista Horányi Elek, Schwarzot követve az alsó részt Géza fejedelem koronájának magyarázta, amit István Rómába küldött volna és ekkor kiegészítésként kapta volna a felső részt. Ezzel szemben Weszprémi István a debreceni orvos adta meg a mai napig is érvényes magyarázatot: Az alsó részt, amelyet mi corona grae- cának nevezünk, helyesen keltezte Dukasz Mihály {1071—1078) és I. Géza (1074—1077) korára. Ezzel azonban törés következett be az addigi Szent István-hagyományban a korona kettős eredetének felismerése miatt. így csak közjátéknak hatott, hogy a protestáns Decsy Sámuel a maga egészében bizánci készítménynek tartotta a koronát, és Rómával valamint István Királlyal minden közösséget megtagadott. Katona István — nagy jezsuita történészünk — a helyes nyomon haladt tovább, s először állította fel a tételt, amely hosszú időn keresztül uralkodott: a korona két részes, a felső rész István-kori, az alsó pedig Dukasz Mihály és I. Géza kori. Ezt követően Koller József pécsi prépost építette tovább ezt a felismerést és a latin koronát 1000 körüli időkre keltezte. Tudvalevő, hogy a szabadságharc leverése után Kossuth a koronát Orsovánál elásatta és csak 1853-ban találtak rá. Ezek után a császári ház kincstáránáfc-nagyíudományú igazgatója, Franz Bock vizsgálta meg a koronát 1857-ben, s később még négy ízben írt róla, nagyjából Kollert követve, 1000 körülire keltezte a koronát. A korona István-kori keltezésében lassan újabb feszültség támadt. Ez 1880-ban kezdődött, amikor is a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából Ipolyi Arnold, Pulszky Károly, Henszlmann Imre két napig vizsgálta a koronát, és hozzájuk csatlakozott rövid időre Hampel József is, mint meghívott szakértő. A vizsgálat igen alapos volt, és hogyha a jelentésben, majd az 1886- ban közzétett díszműben a corona latina István-kori voltát fenn is tartották, de a hírlapi és az Archaeológiai Értesítőben megjelent rövidebb-hosszabb cikkekben már kételyek kaptak hangot. Ezek látszólag akörül csoportosultak, hogy miért fúrja át a felső Pantokrator-zománcot a kereszt, vagy miért van csak 8 apostol; de voltaképpen hol a sorok között, hol nyíltan azt a feltevést közölték, hogy a corona latina zománcait nem koronának szánták, hanem antependiumon, vagy ereklyetartón voltak eredetileg, s onnan leszedve kerültek a koronára. Megszilárdította e vélemény alapját, hogy közben 1891-ben Karácsonyi János kimutatta a Sylvester-bulla hamisítvány voltát, s ekként csak a Hartvik-legenda őrizte már a pápai korona-küldés mondáját. Ugyancsak a kétkedést fokozta Kondakovnak, a zománc nagy szakértőjének könyve a bizánci zománc történetéről, amelyben a corona latina zománcait a XII. századból keltezte. Ehhez csatlakozott a külföldi szaktekintélyek közül Marc Rosenberg is, itthon pedig Czo- bor Béla, aki a pántok zománcait XIII. századinak vélte. A magyar uralkodó körök természetesen kitartottak a korona István-kori 65
