Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - TANULMÁNY - László Gyula: "De sacrae Coronae Regni Hungariae..."
LÁSZLÓ GYULA „De sacrae Coronae Regni Hungáriáé...“ A cím Révay Péter koronaőr 1613-ban írt könyvének címe, magyarán tehát: ,A magyar királyság Szent Koronájáról.” Most, hogy koronánk hazakerült, illendő, hogy minden magyar ember tudjon történetéről, jelentőségéről. Vizsgálták s vizsgálják majd ötvöstörténészek és írtak róla kiváló történészek, mindez azonban a korona történetének csak egyik oldala. Koronánk több mint ötvösmű, több mint történelmi ereklye, hosszú időn keresztül maga volt állami létünk és függetlenségünk megtestesítője —, ahogy a Révay Lexikonban írta egyik kiváló jogtörténészünk: „A Szent Korona közjogi értelemben jelenti magát az alkotmányos főhatalmat s e főhatalom eszmei birtokosát. Király és a nemzet c fnhatalomban magyar közjogi felfogás szerint a Szent Korona jogánt mint annak viselője és tagjai osztoznak. Ily értelemben az ország területét is a Szent Korona területének, a királyi javakat és köz jövedelmeket a Szent Korona jószágainak nevezzük...” Mi, idősebbek még emlékszünk arra, hogy például a bíróság ítéleteit: „A magyar Szent Korona nevében” hozta. Történészeink szép tanulmányokban írták meg e tan kialakulását és szerepét történelmünkben, ez minket most csupán a szempontból érdekel, hogy a hazajött korona sokkalta több, mint műtörténeti remekmű. Emlékszem arra is, amikor 1938-ban — mint a Szent István Emlékkönyv tanulmánylrói-engedélyt kaptunk a Korona megtekintésére, valóságos középkori ceremónia játszódott le: díszegyenruhás testőrök sorfala közt vezetett be minket a miniszterelnök (Teleki Pál) és a kultuszminiszter (Hóman Bálint), olvasta fel a díszmagyarba öltözött egyik koronaőr az engedélyezési okiratot, amelyből egy mondatra emlékszem: „A Szent Koronát kézzel illetni nem szabad.” Egyik rövid tanulmányomban, amelyet Deér József nagyszerű könyvéről írtam, megmagyaráztam ennek az elzárkózásnak indokát is: kormányzatunk a hitleri Németország nyomása idején nem akarta, hogy esetleg a részletes vizsgálat például a corona latina zománcainak Rajna-menti készülését bizonyítsa, s így közvetlenül alátámassza a korona küldésnek a német-római császárhoz fűződő s így német hűbért jelentő német tanítását. Ezeket a kérdéseket bőven tárgyalja Deér József: Die heilige Krone Ungarns, Wien, 1966 című hatalmas művében. Nagy várakozással tekintünk Váczy Péternek most készülő nagy munkája elé is. Am haladjunk sorban a koronáról szóló tanítások megismerésében. Először is hallgassuk meg miiként ír a Koronáról 1097 táján Hartvik győri püspök, aki Könyves Kálmántól kapott megbízást arra, hogy megírja Szent István életét: akit László király alatt avatott szentté a magyar egyház (1083-ban). Íme a szöveg Kurcz Ágnes fordításában: (Aszkrik kalocsai érsekről van szó). S. Atyja halála után a negyedik évben az isteni kegyelem intéséből ugyanezt az Aszkrik püspököt, akit más néven Anastasiusnak mondtak, a szent apostolok küszöbéhez küldte, hogy Szent Péternek, az apostolok fejedelmének örökösét megkérje: a Pannónia tájain kivirult zsenge kereszténységnek bő áldását elküldje, az esztergomi egyházat aláírásának tekintélyével főegyházzá szentelje, és a többi 63
